Korábbi cikkeinkben már bemutattuk a kriptovaluták technikai működését, illetve a magánszemélyekre vonatkozó általános adójogi szabályokat. Jelen cikkünkben azt vizsgáljuk meg, hogy ha a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény („Számvtv.”) alanya tart kriptovalutát, akkor ezzel kapcsolatban milyen kötelezettségei merülnek fel.

Koncepcionális nehézségek

A számvitel az elmúlt évszázadok alatt egy nagyon szofisztikált és jól működő rendszert hozott létre a gazdálkodók vagyonának a kategorizálására. Ez a szofisztikált rendszer azonban a kriptovalutákhoz mint számviteli szemmel nézve hibrid instrumentumokhoz igencsak tanácstalanul áll. A tanácstalanság oka, hogy egyértelműen a jelenlegi kategóriákba nem igazán illeszthető be. Az emberek ugyanis a kriptovalutákat pénzként használják, és akként tekintenek rájuk. A kriptovaluták azonban nem felelnek meg a pénzügyi eszköz fogalmának, így nem kezelhetőek akként.

A kriptovaluták ezen kívül az értékpapírnak az ismertető jegyeit is magukon hordozzák, sokan ilyen pénzügyi eszközként tekintenek rá, de az értékpapírok Ptk. szerinti fogalmának sem felelnek meg.

Állásfoglalás

A helyzet rendezésére adott ki a NAV 2017-ben egy állásfoglalást, mely jellegéből adódóan ugyan jogi kötőerővel nem bír, de iránymutatásul szolgálhat a magyar vállalkozásoknak.

Eszerint a kriptovaluták olyan fizetési ígértet képviselnek, amit „követelésként lehet csak kimutatni, nincs kamata, de amennyiben pénzre váltják akkor hozama lesz, ami lehet nyereség vagy veszteség.”

Vagyis kriptovaluta vásárlása önmagában nem keletkeztet eredményt, az pusztán mérlegtétel. Azonban az állásfoglalás és a számvitel logikája alapján is mérlegfordulónapon értékelni szükséges, mely keretében adott esetben értékvesztés kellhet elszámolni, mely értékvesztés társasági adóban növelő tétel.

A kriptovaluta nem kriptovalutára történő cseréje (értékesítése) esetén, ha a társaság nyereséget realizált a tranzakción, úgy azt pénzügyi műveletek egyéb bevételként köteles kimutatni, míg a veszteséget pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként.

Bányászat esetén az így szerzett kriptovalutát térítés nélkül átvett követelésként kell nyilvántartani. Ez utóbbi azért is lehet méltánytalan, mert a bányászat nem egy „ingyenes” tevékenység, sőt, jelentős energiaráfordítással és eszközigénnyel jár.

IFRS álláspont

A NAV álláspontjától eltérőt fogalmazott meg az IFRS bizottsága 2019-ben. Ők úgy határoztak, hogy attól függően, hogy milyen célból tartják a kriptovalutát minősül IAS 2-nek, vagy IAS 38-nak.

IAS 2-nek, vagyis készletnek minősül abban az esetben, ha a vállalkozás az általános üzletmenet keretében kriptovalutákkal kereskedik, és azokat eladásra tartják.

Amennyiben ez nem így van, úgy az IAS 38, vagyis az immateriális javak között kell a kriptovalutákat nyilvántartani, mivel egy meghatározható nem monetáris és nem testi vagyontárgy.

Horváth Balázs
dr. Takács Levente

A jelen bejegyzésben szereplő tartalom nem minősül jogi, illetve adótanácsadásnak és nem hoz létre megbízási szerződést. Minden esetben szükséges az adott ügy egyedi, részletes ismerete annak megítéléséhez és a személyre szabott megoldás megtalálásához. Kérdés esetén keressen minket bizalommal a http://www.bekespartners.com/ weboldalon található elérhetőségeken!