ATAD – Adókikerülés elleni irányelv

4. rész

2019. április 23.

Jelenleg a fejlett országok gazdaságának egyik fő problémáját jelenti, hogy azok a nagyvállalatok, amelyek az adott országban végeznek gazdasági tevékenységet és így kimagasló bevételekhez jutnak adófizetési kötelezettségeiknek már nem az adott országban tesznek eleget. Így például könnyen előfordulhat, hogy egy amerikai cég magyar leányvállalatán keresztül kedvezőbb feltételek mellett juthat osztalékhoz, mint amire Amerikában egyébként lehetősége lenne. A multinacionális vállalatok az adójogi struktúrák kialakításához sokszor agresszív adótervezésben használt eszközökhöz folyamodnak. Az Európai Unió által megalkotott Adókikerülés elleni irányelv (a továbbiakban: „ATAD”) célja elsősorban az ilyen agresszív adótervezés során használt technikák ellehetetlenítése, illetve azok felismerése és leleplezése, amennyiben már megvalósításra kerültek a gyakorlatban.  Cikksorozatunk 4. részében a Visszaélés elleni általános szabály, röviden GAAR részletezésére kerül sor.

Az ATAD-ban a GAAR a 6. cikkben található, ami első rénézésre inkább tűnik alapelvnek, mint általánosan alkalmazandó szabálynak. Az ATAD preambulum (11) bekezdésében megfogalmazott cél az, hogy olyan általános szabályt hozzanak létre, ami vonatkozik minden olyan estere, amire nem lehet specifikus szabályt alkalmazni. Így a GAAR a nevéből adódóan valóban nem egy különösebben specifikus szabály, azonban jóval több egy egyszerű alapelvnél, amit a gyakorlatban nem alkalmaznak a hatóságok, illetve amire jogvitákban nem lenne szokás hivatkozni.

A visszaélés elleni általános szabály az adókikerülés elleni küzdelem egyik sarokköve. A többi szabályozással szemben egy olyan átfogó lehetőséget ad az adóhatóságok kezébe, melynek olyan visszaélésszerű adóügyi gyakorlatok kezelése a célja, amelyeket még nem kezeltek kifejezett, célzott rendelkezéseken keresztül. Hézagkitöltő szerepének köszönhetően tulajdonképpen minden adóviszonyokra káros ügyleteknek akadályát lehet állni.

Az adóhatóságnak széleskörű mérlegelési jogkört biztosít, ezáltal nem kiszámítható. Nagy odafigyelést igényel az adott tagállamtól, hogy adórendszerébe logikusan, átláthatóan be tudja építeni.

A nagy változás abban is áll, hogy korábban az adóelőny érvényesíthetőségét akkor lehetett megtagadni, ha az ügylet kizárólagos célja ennek elérése volt. Az új szabályozásnak köszönhetően lazultak a feltételek az adóhatóság számára és elegendő, ha az ügylet egyik fő célja az adóelőny elérése. Ezeknek a céloknak kiszűrésére hivatott a több GAAR-ban is megtalálható ún. purpose test.

Összefoglalva a fent leírtakat, elmondhatjuk, hogy azokat a nem valódi jogügyleteket, amelyeknek elsődleges célja az adóelőny megszerzése, egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni a társasági adó alapjának meghatározásakor. Ezekben az esetekben a gazdasági tartalom szerint kell meghatározni az adókötelezettséget.

Áttekintve a leírtakat, fontos említést tenni, hogy általános adóelkerülési elvek nem jelentenek újdonságot az adó világában, számos ehhez hasonló elvekkel találkozhatunk az adójogban. Amitől a GAAR mégis más, és amiért kiemelt figyelmet érdemel, az az eddigieknél szélesebb mérlegelési jogkör amit az adóhatóságok kezébe ad.
Megállapítható, hogy az adóelkerülési lehetőségek egy igen nagy skáláját igyekszik kezelni a csomag és az új általános elvnek köszönhetően, ha valaki adóügyileg hatékony struktúrát szeretne megvalósítani, annak figyelembe kell vennie, hogy az implementálást követően sokkal nagyobb odafigyelést és gondosságot fog igényelni ennek megtervezése.

Kérdés esetén keresse munkatársunkat:
Dr. Békés Balázs