Az árfolyamnyereségből származó jövedelem – így különösen egy cégben történő részesedés értékesítése – eltérő adójogi vonzattal járhat, ugyanis szociális hozzájárulás szempontjából figyelembe kell venni azt, hogy mikor és milyen feltételekkel történt az ennek alapjául szolgáló gazdasági esemény. Jelen cikk a különböző helyzeteket ismerteti és felkínál az Olvasó számára egy potenciális megoldást.
Aki olyan családból származik, mint én, ahol apa és anya egy cégnek vagy az államnak az alkalmazottja volt, annak elmaradt a betekintés lehetősége az adók misztikus világába hiszen azt szokhattuk meg, hogy a munkáltató kiszámolja, hogy az adók és járulékok levonása után mennyi jár a munkavállalónak és kiutalja neki havonta. A munkavállalónak pedig annyi dolga van, hogy – ki hó elején, ki hó végén – az SMS által generált csipogásra ránézzen és megörüljön, hogy megjött a fizetése.
Mondanom sem kell, hogy az adók világa rendkívül komplex és az alól nem képez kivételt a magánszemély jövedelmének az adóztatás sem. Ugyanis itt sem egységes az, hogy kitől mit, mennyit, és milyen címen kell levonni. A magánszemélyeket érintő adójogszabályok eszköztára bőven kínál egyedi esetekre eltérő lehetőségeket, vagyis amennyiben a magánszemély nincs tisztában a felkínált opciókkal vagy nem veszi igénybe kellő tudással és tapasztalattal rendelkező szakembert akkor könnyen lehet, hogy az adóoptimalizálásra adott alkalmat elszalasztja.
Jelen cikk a tőkejövedelmek körébe tartozó árfolyamnyereségből származó jövedelemmel foglalkozik, pontosabban azzal, hogy finomhangolással hogyan spórolhatjuk meg a Szja-val rokoni kapcsolatban lévő szociális hozzájárulást adót (röviden: Szocho).
Az árfolyamnyereségből származó jövedelem az a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (Szja tv.) szerint minden olyan bevétel, amely az értékpapír értékesítéséből származik. A képlet azonban nem ennyire egyszerű, hiszen a törvény csökkentő tételeket nevez meg, vagyis ebből az eladáskori összegből le kell vonni az értékpapír megszerzésére fordított értéket; a kapcsolódó járulékos költségeket (tágan kell értelmezni, vagyis ide tartozik pl. a tranzakciós díjakat és ügyvédi költségek is); valamint a más jövedelem megállapításánál figyelembe veendő értéket (pl. kamatot). Ezek levonásával megkapjuk azt a jövedelmet, amelyet árfolyamnyereség jogcímen szerzünk, azonban ezt az értékét több variációban szerezhetjük meg, vagyis nem mindegy, hogy az ellenértéket egy összegben kapjuk meg, vagy az valamilyen jövőbeli feltételtől függ.
A törvény által ismert három verziót mutatnám be. Az A verzióban értékesítem az értékpapírt, és a vételárat az értékesítés napján egy összegben megszerzem és ugyanazon a napon keletkezik az adófizetési kötelezettségem is és annak megfelelő rendjén bevallom és befizetem a 15%-os Szja-t, valamint a 15,5%-os Szocho-t. A B verzióban a vételárnak csak egy részét szerzem meg eladáskor de kikötünk a szerződésben egy ún. „earn-out”-ot, vagyis azt, hogy egy későbbi feltétel teljesülés esetén (pl. nyereség alakulása) további díjazásra vagyok jogosult és ha ennek a díjazásnak a mértéke előre meghatározott akkor a teljes értékre (értsd: a jövőbeli díjazást is beleértve) keletkezik az adófizetési kötelezettség (15% + 15,5%) azzal, hogy amennyiben ez a kifizetés elmarad, én mint adózó visszaigényelhetem önellenőrzéssel az adókülönbözetet. A C verzióban pedig azonos módon, mint a B verzióban, a vételárnak egy részét kapom meg értékesítéskor és emellett pedig kikötünk egy „earn-out”-ot azzal, hogy jövőbeli feltétel teljesülése esetén egy előre meg nem határozott (változó) mértékű díjazás illet meg engem. Ilyenkor kizárólag az értékesítéskor meghatározott és kifizetett értéket kell bevallani és megfizetni, és amennyiben a feltételek teljesülésével megkapom a maradék díjazást akkor erre külön keletkezik adófizetési kötelezettség (vagy ha ezzel csökken a korábbi adófizetési kötelezettség akkor önellenőrzéssel visszaigényelhető az adókülönbözet).
A három közül az A verzió tűnik a kakukktojásnak pedig ténylegesen a C verzió tekinthető annak, hiszen a három közül ez a későbbi „earn-out” minősül egyéb jövedelemnek. A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. tv. (továbbiakban: Szocho tv.) kimondja ugyanis, hogy az összevont adóalapba tartozó jövedelmek után szociális hozzájárulási kötelezettség áll fenn, de ez a kötelezettség – a 2. § (2) bekezdés értelmében – mindaddig áll fenn amíg a jövedelmünk mértéke az adott adóévre nem éri el a mindenkori minimálbér 24x-ét, vagyis a 3.864.000, – Ft-ot. Amennyiben arra az adott évre ez meghaladja ezt a mértéket akkor már nem kell kifizetni a 15,5%-os Szocho-t erre az összegre, vagyis van egy 598.920. – Ft-os sapkája e fajta adófizetési kötelezettségnek (ezt hívjuk „capped”-nek”). Azonban – és itt jön a csavar – ez a fizetési sapka kizárólag az említett rendelkezésben hivatkozott jövedelemtípusokra vonatkozik, a többi típusra már nem (ezek az „uncapped”-ek), beleértve azokat, amelyek az egyéb jövedelem fogalom alá esnek (márpedig az Szja tv. 67. § (8) bek. alapján az utólag megfizetett, változó értékű „earn-out” az ilyen). Ezzel tehát a 15,5%-os adófizetési kötelezettség valamennyi ilyen jogcímen beérkező jövedelemre kiterjed úgy, hogy ez a szám a csillagos egekig terjedhet.
„Mit lehet tenni?” – teszi fel a kérdést az ilyen dilemmába kerülő magánszemély. A laikus válasz az, hogy kerüld el az olyan szerződéses kikötéseket, amelyek alapján a jövőben változó mértékű „earn-out”-ra válsz jogosulttá. Ez viszont helytelen gondolkodás, hiszen benne van a pakliban az, hogy egy rendkívül jól teljesítő, de előre nem látható jövővel bíró cégben való tulajdoni részt engedsz ki a kezedből és azzal, hogy egy fix összeghez kötöd akár a vételárat, akár az „earn-out”-odat, esélyes, hogy amit nyersz a réven azt elveszted a vámon.
Az előbbinél ezért életszerűbb megoldást kell találni. A potenciális megoldások közül az egyik az, ha a cégben a részesedését a tulajdonos nem mint magánszemély értékesíti hanem apportálja azt egy másik cégbe (holding cégbe) és azt onnan értékesíti. Így a magánszemélynek legfeljebb Szja. fizetési kötelezettsége keletkezik mivel a Szocho tv. alapján az összevont adóalap, valamint az 1. §-ban külön felsorolt típusú jövedelmek után merül fel ez a kötelezettség, vagyis az Szja tv. XII. Fejezetébe tartozó tőkejövedelmek nem képezik részét a Szocho-nak. Az értékesítés a holding társaságból történik, ahol a nyereség után természetesen társasági adót kell majd fizetni és ahonnan, ha a magánszemély kiveszi az osztalékot akkor szintén keletkezik Szja de maga az a 15,5%-os Szocho-nak megfelelő összeg a zsebünkben marad.
Jelen cikk felvetette azt a problémakört, miszerint az árfolyamnyereségből származó jövedelem, így a részesedés értékesítése változó „earn-outtal” együtt, az olyan adójogi kötelezettségeket vonhat maga után, amellyel az adózó a 15% Szja mellett egy ismeretlen mértékű Szocho-t is köteles lesz megfizetni. A megoldást a problémára pedig egyszerűen egy cég által történő értékesítése és a vételár osztalék jogcímen történő megszerzése jelentheti.
Kérdés esetén keresse munkatársunkat:
