Mint ismert február 28.-án az Egyesült Államok és Izrael közös katonai műveletet indított Iránnal szemben. Válaszlépésként Irán a környező államokra mért légi- és rakétacsapásokat. A konfliktus miatt több millió ember. Sajtóértesülések szerint csak az Egyesült Arab Emírségekben („UAE”) több mint 2500-an regisztráltak konzuli védelemre, azonban becsléseink szerint ennél jelentősen több turista, átutazó vagy éppen kint élő vállalkozó kerülhetett veszélybe. A kérdés így már nem az, hogy Dubaj vonzó célpont-e, hanem az, hogy milyen áron lehet onnan hazatérni.

Az alábbiakban Dr. Horváth Balázs az SQN Trust Bizalmi Vagyonkezelő Zrt. igazgatósági tagja és nemzetközi adószakértője mutatja be, hogy milyen helyzetben vannak azok a vállalkozók, akik Dubajban alapítottak céget, esetleg oda is költöztek, azonban a növekvő geopolitikai kockázatok miatt a hazatelepülést fontolgatják.

Az Egyesült Arab Emírségek, mint üzleti központ

„Az elmúlt évtizedekben a UAE gazdasága jelentős átalakuláson ment keresztül, amely egy tudatos gazdaságpolitikai stratégia eredménye. Ennek keretében az ország fokozatosan csökkentette olajfüggőségét, és egy diverzifikált, innovatív gazdasági modellt alakított ki. A stratégia egyik kulcseleme a külföldi tőke és vállalkozások bevonzása volt, amelynek eredményeként számos magyar érdekeltségű vállalkozás is létrejött az Emírségekben” – mondta Majed Abdel-Fattah, az SQN Trust munkatársa, a közel-keleti térség szakértője.

A kedvező gazdasági és adózási környezet – ideértve azt is, hogy 2023-ig nem volt társasági adó, illetve a mai napig nincs személyi jövedelemadó – jelentős vonzerőt jelentett a vállalkozók számára. Emellett egyeseknek fontos szempont volt az is, hogy sok államnak nincsen Dubajjal kiadatási egyezménye. Többek között ez a tény vezetett oda is, hogy Dubaj több nagy kriptocsalás központja is volt, vagy, hogy orosz hátterű személyek is ide menekültek.

E tényezők hatására sok legitim magyar vállalkozó is úgy döntött, hogy az Emírségekbe, azon belül is Dubajba helyezi át tevékenységét. Ezt támasztja alá, hogy a Dubajban (is) működő magyar vállalkozások száma 2024-ben egy év alatt 48%-al nőtt, így a Dubaji iparkamara létrehozta a Magyar Üzleti Tanácsot a két ország közti gazdasági együttműködés erősítésének érdekében. Dubajban ma már több száz magyar cég működik, de az iparági becslések alapján ez a szám akár a többszöröse is lehet, ha az úgynevezett free-zone-okban – a free zone-ok az arab világban elterjedt, olyan zónákat jelölnek, ahol egyszerűbben, gyorsabban lehet cégeket alapítani, melyekre kedvezőbb jogszabályok vonatkoznak – megalapított cégeket is beleszámoljuk.

Ahogy a fentiekben bemutattuk, Dubaj az elmúlt években egy magyar üzleti központtá nőtte ki magát, azonban ma a valódi kérdés már nem az, hogy hányan mentek ki, hanem az, hogy hányan menekülnek haza. Tapasztalataink szerint az utóbbi időszakban egyre több megkeresés érkezik olyan vállalkozóktól, akik a hazaköltözést fontolgatják, azonban nincsenek tisztában annak adózási következményeivel.

A hazatelepülés adójogi keretei: három kulcskérdés

Ahhoz, hogy meg tudjuk határozni, milyen adójogi következményekkel jár egy vállalkozó hazaköltözése, először a nemzetközi adózás alapvető működését szükséges röviden áttekinteni.

A nemzetközi adózás rendszerében az államok két jogcímen formálhatnak igényt egy adott jövedelem megadóztatására. Az egyik ilyen jogcím az illetőség: ebben az esetben az adott állam belső joga alapján a jövedelmet szerző személyt belföldi illetőségűnek tekintik. Az illetőség állama a belföldi illetőségű személy teljes, úgynevezett világjövedelmét jogosult megadóztatni, függetlenül annak forrásától. A másik jogcím a forrás, amikor az adott állam a jövedelem keletkezési helye alapján – forrásországként – kizárólag az adott jövedelem tekintetében formál adóztatási jogot. Ennek megfelelően a nemzetközi tranzakciók adójogi megítélése során első lépésként az érintettek adóügyi illetőségét szükséges meghatározni, majd pedig az adott jövedelmet kell megvizsgálni.

A kérdés vizsgálata során tehát két kulcstényezőt szükséges megvizsgálni:

(i) a társaság illetőségét és jövedelmeinek adózását, valamint

(ii) a tulajdonos illetőségét és jövedelmeinek adózását

Amennyiben a társaság továbbra is az Emírségekben működik, az Emírségekben van bejegyezve, úgy az illetősége változatlanul a UAE-ben marad. Bár a magyar belső jog alapján a tényleges üzletvezetés helye meghatározó tényező a társasági illetőség szempontjából, a két állam között fennálló kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény („Egyezmény”) rendelkezései ezt felülírják, és a társaság illetőségét a bejegyzés szerinti államhoz, azaz az Egyesült Arab Emírségekhez rendelik. Ezzel együtt, amennyiben a társaságot valójában Magyarországról irányítják és a napi ügyvezetés is Magyarországról történik, úgy a társaságnak ún. telephelye keletkezhet Magyarországon. Ilyen esetekben a telephelyhez allokálható jövedelem adóztatására Magyarország jogot formálhat. Fontos tisztázni, hogy ez vélhetően adóteherben nem fog emelkedést jelenteni, hiszen mindkét országban a társasági adó nominális mértéke 9% – azonban az adminisztratív teherrel mindenképpen számolni érdemes.

Más a helyzet azonban a tulajdonos szintjén. Amennyiben egy magyar állampolgár tartósan Magyarországra költözik vissza, úgy az Egyezmény szabályai alapján adóügyi illetősége nagy valószínűséggel Magyarországra kerül, tekintettel arra, hogy személyes és gazdasági kapcsolatai ide fűzik szorosabban, valamint itt tölti idejének túlnyomó részét (ugyanakkor minden eset egyedi megítélés alá esik, ezért célszerű szakértő bevonása). Ennek következtében Magyarország jogosulttá válik a magánszemély teljes, világjövedelmének megadóztatására.

A jövedelmek tekintetében pedig megállapítható, hogy amennyiben az Emírségekbeli társaság osztalékot, kamatot vagy jogdíjat fizet a már magyar adóügyi illetőségű tulajdonos részére, úgy az Egyezmény szabályai alapján ezek a jövedelmek a magánszemély illetősége szerinti államban, azaz Magyarországon adóznak. Ennek megfelelően meg kell utánuk fizetni a 15%-os személyi jövedelemadót, illetve – a törvényi felső határig – a 13%-os szociális hozzájárulási adót is.

A fentiek alapján látható, hogy a Dubajból történő hazatelepülés adójogi szempontból korántsem pusztán adminisztratív kérdés, hanem komplex, több tényezőt érintő döntés, amely jelentős adókötelezettségekkel járhat. Különösen fontos a magánszemély illetőségének változása, valamint az osztalékjövedelmek magyarországi adóztatása, amelyek sok esetben a korábban élvezett adóelőnyök megszűnését eredményezik.

„Mindezekre tekintettel kiemelten javasolt a hazaköltözést megelőzően részletes adótervezés elvégzése, amely lehetőséget biztosíthat a kockázatok mérséklésére és az adóteher optimalizálására. Azt fontos látni, hogy a hazaköltözés nem csupán lakóhelyváltás, hanem egy komplex adójogi újrapozicionálás. Aki ezt nem megfelelően készíti elő, az könnyen elveszítheti mindazt az adóelőnyt, amelyért eredetileg Dubajba ment. Tapasztalataink szerint a megfelelő struktúra kialakítása és a lépések időzítése jelentős különbséget eredményezhet a végső adópozícióban” – nyilatkozta dr. Horváth Balázs.