ATAD – Adókikerülés elleni irányelv
1. rész
2019. április 2.
Jelenleg a fejlett országok gazdaságának egyik fő problémáját jelenti, hogy azok a nagyvállalatok, amelyek az adott országban végeznek gazdasági tevékenységet és így kimagasló bevételekhez jutnak, adófizetési kötelezettségeiknek már nem az adott országban tesznek eleget. Így például könnyen előfordulhat, hogy egy amerikai cég magyar leányvállalatán keresztül kedvezőbb feltételek mellett juthat osztalékhoz, mint amire Amerikában egyébként lehetősége lenne. A multinacionális vállalatok az adójogi struktúrák kialakításához sokszor agresszív adótervezésben használt eszközökhöz folyamodnak. Az Európai Unió által megalkotott Adókikerülés elleni irányelv (a továbbiakban: „ATAD”) célja elsősorban az ilyen agresszív adótervezés során használt technikák ellehetetlenítése, illetve azok felismerése és leleplezése, amennyiben már megvalósításra kerültek a gyakorlatban. Cikksorozatunk első részében az ATAD nemzetközi hátterét, megalkotásának körülményeit és általános szabályait mutatjuk be.
BEPS – Az OECD akcióterve
A 2008-as gazdasági világválságot követően a fejlett országok lobbizni kezdtek annak érdekében, hogy az OECD dolgozzon ki egy olyan csomagot, amely megakadályozza a multinacionális vállalatok adókikerülési gyakorlatait és elősegíti költségvetéseik bevételi oldalának növelését. Az OECD erre válaszul megalkotta a BEPS 15 pontból álló akciótervet. A BEPS a „base erosion and profit shifting” rövidítése, és arra a globális jelenségre reflektál, hogy jellemzően a nemzetközi háttérrel rendelkező nagyvállalatok a magas adóterhelésű országokban keletkező bevételeiket átcsoportosítják alacsony adóterhelésű országokba, ahol egyáltalán nem, vagy csak minimális adót kell fizetniük. A BEPS célja a mesterséges, valóságos gazdasági tartalom nélküli struktúrák felismerése és az azokon történő „keresztül nézés”, a nyereségek megadóztatása ott, ahol azok ténylegesen keletkeznek, illetve az adóalapcsökkentés megakadályozása, ha annak hátterében kizárólag az adó előnyök megszerzése áll. A BEPS akcióterv pontjai között olyan intézkedések találhatók, mint az ellenőrzött külföldi társaságok rendszerének megerősítése, a kamat levonás korlátozása, a káros adózási gyakorlatok visszaszorítása vagy az átláthatóság fokozása.
ATAP – Az EU adókikerülés elleni csomagja
Az Európai Unió a BEPS ajánlásait alapul véve dolgozta ki az adókikerülés elleni csomagot (a továbbiakban: „ATAP”), mely négy fő részből áll. Az ATAP célul tűzte ki a tagállamok adóegyezményeinek megerősítését, a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv felülvizsgálatát és egy eredményes adóztatást magába foglaló külügyi stratégia kidolgozását. Az ATAP részeként került továbbá megalkotásra az ATAD, amely a 2016/1164-es adókikerülés elleni irányelvet takarja.
Az ATAD elfogadására 2016. július 12-én került sor, az irányelvet 2018. december 31-ig kellett minden tagállamnak átültetnie a belső jogba, és 2019. január 1.-től minden tagállam köteles az irányelv szabályait gyakorlatban is alkalmazni. Az ATAD módosítására 2017. május 29-én került sor a 2017/952-es irányelvvel (a továbbiakban: „ATAD 2”). Az ATAD 2 fő célja, hogy kiszélesítse az ATAD szabályozását azokra a hibrid struktúrákra, amelyek EU tagállamok és harmadik országok között állnak fenn. Az ATAD 2 által bevezetett hibrid struktúrákra (9. cikk) vonatkozó, illetve a tőkekivonásra vonatkozó (5. cikk) szabályokat a tagállamoknak 2019. december 31-ig kell implementálniuk és 2020. január 1-től kell alkalmazniuk.
Az ATAD szabályozása minden olyan adózóra vonatkozik, aki egy vagy több tagállamban a társasági adó alanya. A szabályozás külön kiemeli, hogy az ATAD hatálya alá tartoznak a tagállamban lévő olyan telephelyek is, amelyek harmadik országban adóügyi illetőséggel rendelkező gazdasági társaságokhoz kapcsolhatók.
Fontos kiemelni, hogy az ATAD-ban foglalt szabályok minimum követelmények, így a tagállamoknak legalább az ATAD által biztosított védelmet belső szabályaikban is alkalmazniuk kell, azonban ettől szigorúbb szabályok megalkotására is lehetőségük van. Például az ATAD az ellenőrzött külföldi társaságok esetén előírja, hogy, ha valaki legalább 50%-ban tulajdonosa egy adott társaságnak, akkor meghatározó befolyással bír az adott társaság irányítása során. A tagállamok azonban ezt az 50%-os küszöböt alacsonyabb %-ban is meghatározhatják, így lehet olyan tagállam, ahol már 25%-os tulajdonosi részesedés is meghatározó befolyásnak minősülhet.
Az ATAD II. fejezetében részletezi az adókikerülés elleni intézkedések konkrét szabályait. A 4. cikk a kamatlevonás-korlátozási szabályról, az 5. cikk a tőkekivonás megadóztatásáról, a 6. cikk a visszaélés elleni általános szabályról, a 7-8. cikk az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályról a 9. cikk az ATAD 2 által kibővített hibrid struktúrákról szól. Blogsorozatunk következő részeiben végig vesszük az ATAD részletszabályait, külön kitekintéssel az ATAD alapján megalkotott magyar szabályozásra.
Stratégiai adótervezés versus agresszív adótervezés
A BEPS, majd az ATAD megalkotásával elmondható tehát, hogy az eddig esetlegesen kihasználható kiskapuk lassan bezáródnak az agresszív adótervezés előtt. Fontosnak tartom azonban megjegyezni, hogy bár a stratégiai adótervezés a köznyelvben sokszor összemosódik az agresszív adótervezéssel, a két fogalom nem használható szinonimaként. A stratégiai adótervezés esetében valós vállalati struktúrákat érintő adótervezéséről van szó, amelyek mögött valós gazdasági tartalom áll, így a legkedvezőbb, legális keretek között maradó adózási lehetőségek felvázolására kerül sor az ügyfelek számára. A stratégiai adótervezés ezért továbbra is fontos szolgáltatás marad a nagyvállalatok részére, azonban az agresszív adótervezésnek valóban vége szakadhat.
Kérdés esetén keresse munkatársunkat:
Dr. Békés Balázs
