Hibrid struktúrák

ATAD – Adókikerülés elleni irányelv 

6. rész

2019. május 7.

Az Európai Unió által megalkotott Adókikerülés elleni irányelv (a továbbiakban: ATAD”) célja elsősorban az agresszív adótervezés során használt technikák ellehetetlenítése, illetve azok felismerése és leleplezése, amennyiben már megvalósításra kerültek a gyakorlatban. A jelen blog a sorozatnak a hibrid struktúrákból adódó diszkrepanciák kiküszöbölésére létrehozott szabályokról szól, ismertetve azoknak a megjelenési formáit, esetleges eredményeit, valamint az irányelv által javasolt megoldásokat.

Miben nyilvánul meg a hibrid struktúra?

A hibrid struktúra annak eredményeként jön létre, hogy az egyes államok adórendszerei sajátos adójogi szabályokat tartalmaznak.

A multinacionális vállalatok – felismerve ezen kiskapuk fennállását – kihasználják ezeket az ún. diszkrepanciákat a nyereségátcsoportosítás céljából, amelynek eredményeként a társaság kettős levonás vagy beszámítás nélküli levonásban nyilvánuló előnyös adójogi helyzetbe kerül. A kettős levonás azt az eredményt produkálja, hogy két vállalkozás ugyanazon gazdasági tevékenység után adólevonást igényel, míg a beszámítás nélküli levonás eredményeként az egyik országban történt adólevonást a másik ország adóhatósága nem ismeri fel, és ezáltal az adómegállapításkor nem kerül beszámításba a társasági adóalapba.

Kire hatályos az irányelv?

A kérdés megválaszolására meg kell különböztetni a két irányelvet, amely a témakörrel foglalkozik. Amíg a többi adókikerülés módszerrel is foglalkozó 2016/1164 irányelv kizárólag a tagállamok közötti diszkrepanciákból adódó nyereségátcsoportosítás visszaszorítására törekszik, addig a 2017/952 irányelv arra mutat rá, hogy nem elegendő a tagállamok közötti eltérő adórendszerek következményeit kezelni, hanem ezt ki kell terjeszteni az olyan esetekre is, ahol csak az egyik adózó vagy gazdálkodó szervezet tartozik valamely tagállam társasági adó hatálya.

A szabályt tágan kell értelmezni, hiszen egyrészt a tagállamban lévő társasági jogi gazdálkodó szervezet harmadik országban lévő állandó telephelyére is ugyanúgy vonatkozik; másrészt az importált diszkrepanciákra is (amikor két harmadik országban lévő adózó a pozitív jellegű hatás céljából egyik tagállamban egy nem hibrid eszköz használatával élvezik); harmadrészt pedig az olyan fordított hibrid struktúrákból adódó diszkrepanciákra is, amely keretében valamely tagállam egy gazdálkodó szervezetet átláthatóként kezel és ezáltal közvetett beszámítás nélküli levonást eredményez.

Milyen esetekre vonatkozik az irányelv?

Általánosságban véve, az irányelv tulajdonképpen két esetkörre ír elő szabályokat. A szűken értelmezhető hibrid struktúrákból adódó diszkrepanciák (angolul: hybrid structures), valamint az állandó telephelyből adódó diszkrepanciák (branch structures). Az első esetben a diszkrepancia a pénzügyi eszközök, kifizetések vagy gazdálkodó szervezetek jogi megítéléséből, illetve a kifizetések allokálásának különbségeiből adódhat, illetve bármilyen formában megvalósuló kettős levonás. A második esetben pedig az állandó telephely szerinti, illetve a székhely szerinti adójogrendszer eltérő szabályokat tartalmaz a bevételek és kiadások ugyanazon szervezet különböző részei közötti felosztására vonatkozólag és ezáltal az adófizetési kötelezettségben kétség merül fel.

Vannak olyan esetek, amelyek a fentebb körülírt körülményeket kimerítik, mégsem szabályozza az irányelv?

Igen, több olyan kivételt tartalmaz az irányelv, amely alapján az előírt szabályok nem alkalmazandóak. Ezek közül néhány az alábbiakban kifejtésre kerül, néhány pedig az irányelv (2) bekezdés 4. pont sorol fel.

Az irányelv hatálya alól kivontnak kell tekinteni, ha a pénzügyi eszköz alapján teljesített kifizetés a kedvezményezett adójogrendszerében kapott adókedvezmény az a státuszának, vagy valamilyen speciális feltételnek való megfelelésből származik; illetve, ha a vállalatcsoporton belüli eszközök átcsoportosítása a veszteségviselő képességre vonatkozó követelményeknek való megfelelés céljából történik.

Kivétel továbbá az is, ha a hibrid gazdálkodó vagy állandó telephely részére teljesített kifizetésből diszkrepancia adódik, de ez a két adójogrendszer közötti különbségektől függetlenül is jelentkezett volna, mivel a kedvezményezett adómentes státusz élvez.

Az irányelv a kettős levonást eredményező helyzetek felsorolása nélkül vonja az irányelv hatálya alá az összes ilyen jellegű adókikerülési módszert. Azonban, ha a kifizető adójogrendszere lehetővé teszi, hogy a levonást egy későbbi adómegállapítási időszakba áthelyezze, akkor a kiigazítási kötelezettség elhalasztását megengedi, ha a jövedelem beszámításra kerül ésszerű időn belül, azaz a kifizető adómegállapítási időszak végét követő 12 hónapon belül.

Milyen módszerekkel kívánja az Unió orvosolni a helyzetet?

Az uniós intézkedések a tagállamok védelmére szolgálnak, viszont az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikk alapján az arányosságnak megfelelően ügyelnie kell arra, hogy ne lépje túl a cél eléréséhez szükséges mértéket. E mérce figyelembevételével kerültek megalkotásra az  2016-os érintett irányelv szövegét kiegészítő két-két intézkedés a kettős levonás, illetve a levonás nélküli beszámítást illetően.

Az irányelv szerint, amennyiben a hibrid struktúrákból adódó diszkrepancia kettős levonást eredményez, akkor elsősorban a befektető szerinti tagállam köteles a levonást megtagadni, ennek hiányában a kifizető szerinti tagállam jogosult a levonás megtagadására.

A beszámítás nélküli levonást eredményező hibrid struktúrából adódó diszkrepancia esetén pedig fordítva, a kifizető szerinti tagállam tagadja meg a levonást, majd ennek elmulasztása esetén a kedvezményezett szerinti tagállam minden további nélkül beszámíthatja a jövedelembe azt az összeget, amely a diszkrepanciát okozta.

A cikkben tárgyalt hibrid struktúrák kizárólag olyan vállalatok számára nyújtanak védelmet az őket terhelő társasági adótól, amelyek több különböző országban folytatnak gazdasági tevékenységet. Az adórendszerekben rejlő eltérések kihasználásának nem csak elméleti szinten van destruktív hatása, hanem gyakorlatban is hátrányosan érinti a hétköznapi embert azzal, hogy az egészségügy, oktatás, tömegközlekedés, és egyéb szociális intézmények minőségének romlása feltételezhető, vagy a minőség fenntartásához az állam a kiesett bevételt a magánszemélyekre megállapított adó emelésével helyettesíti. A következő évtizedek arról fognak szólni, hogy milyen felállásban élvezhetnek multinacionális cégek előnyöket – amely minőségibb termékeket, magasabb foglalkoztatást, és nagyobb állami bevételt jelentene – úgy, hogy az államokat, és ezáltal a leginkább kiszolgáltatott rétegeket ne sújtsa le.

Kérdés esetén keresse munkatársunkat:
Dr. Békés Balázs
Pártay Róbert

További publikációk