Munka a platformokon, avagy nemzetközi és hazai kitekintés a platform alapú gazdaság dolgozóinak munkajogi helyzetéről

Korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk a platform alapú gazdaság adózási kihívásairól és a szabályozás tervezett változásairól. (Megjegyzés: az ún. vélelmezett értékesítői modellt bevezető “Áfa a digitális korban” javaslatcsomag elfogadására éppen a platformgazdaságot értintő módosítások kapcsán kialakult vita miatt nem került sor mindezidáig). Jelen írásunkban a platformok által közvetített tevékenységeket ténylegesen végző személyek és az általuk végzett “munka” jogi minősítését járjuk körül. Mivel a platformgazdaság is csak globálisan értelmezhető, így a nemzetközi trendekre kitekintéssel mutatjuk be a szabályozás aktuális helyzetét.

Amerikai Egyesült Államok

Tekintettel arra, hogy az Olvasók által is ismert platform-szereplők többsége az Amerikai Egyesült Államokból származik – gondoljunk a hazánkba nemrég visszatérő Uber-re, vagy az ingatlanpiacot “letaroló” Airbnb-re –, valamint arra, hogy az USA a világ legnagyobb gazdasága, elsőként a vonatkozó amerikai szabályozást mutatjuk be röviden.

Az Amerikai Egyesült Államokban szövetségi szinten nincs egységesen alkalmazható szabályrendszer annak eldöntésére, hogy a platform által közvetített szolgáltatást ténylegesen végző személy munkavállalónak vagy független vállalkozónak minősül-e, ugyanakkor az államok többsége viszonylag egységes szempontrendszert használ a kérdés megítéléséhez. Az ún. “ABC” tesztet jelenleg 27 tagállam, a teszt némiképp módosított verzióját pedig további 8 tagállam alkalmazza. Az “ABC” teszt nevéből is fakadóan három feltételt vizsgál, amely feltételek együttes teljesülése esetén a tevékenységet végző személy “független vállalkozónak” minősül.

Az “ABC” teszt hármas feltételrendszere az alábbi:

  1. Az egyént a “közvetítő” nem irányítja és ellenőrzi (direction and control): az vizsgálandó tehát, hogy a közvetítő gyakorolja-e a munkavállalók felett jellemzően gyakorolt ellenőrzés jogát,
  2. Az egyén a “közvetítő” szokásos üzleti tevékenységén kívül végez munkát, valamint
  3. Az egyén rendszeresen végez független üzleti vállalkozásban, az elvégzett munkával megegyező jellegű munkát.

Ha a válasz e három feltétel bármelyikére “nem”, akkor az egyén vélelmezhetően munkavállalónak minősül. Látható, hogy – különösen a második, sokak által túl szigorúnak tartott feltétel miatt – rendkívül nehéz mindhárom szempontnak megfelelni.

Talán nem véletlen, hogy éppen a legnépesebb (és a legtöbb platformmunkást foglalkoztató) államban bontakozott ki élénk jogi és politikai vita a kérdéskörben. Kalifornia állam 2019-ben kodifikálta a Dynamex Operations W. v. Superior Court ügyben hozott, az ABC-tesztet megszorítóan értelmező rendelkezést, amely szerint a legtöbb “platformmunkást” munkavállalónak kell minősíteni, az ellenkező bizonyítása pedig a platformot terheli. A legnagyobb plaform cégek erőteljes lobbizásának köszönhetően eredményes népszavazást tartottak az ún. 22-es javaslatról (Proposition 22), amely mentesítette a fuvarmegosztást és kiszállítást végző vállalatokat a “dolgozóik” munkavállalókénti minősítése alól. A 22-es javaslat alkotmányosságát jelenleg a kaliforniai állami legfelsőbb bíróság vizsgálja.

Az Európai Unió

Hasonlóan az Egyesült Államokhoz, az Európai Unió szintjén sincs egységes szabályozás a platformalapú foglalkoztatással kapcsolatban, a tagállamok pedig eltérő megítélést alkalmaznak. A dolgozók munkakörülményeinek javítása érdekében a tárgykörben már 2018-ben megindult a jogalkotási folyamat, amelynek eredményeként 2021. december 9-én az Európai Bizottság benyújtotta a platformalapú munkavégzés új szabályairól szóló javaslatcsomagot.

Az irányelv-javaslat megdönthető jogi vélelem bevezetésével segítené a dolgozók minél szélesebb körű munkajogi védelmét:

  1. cikk

Jogi vélelem

A digitális munkaplatform és az adott platformon keresztül platformalapú munkát végző személy közötti szerződéses jogviszonyról jogilag vélelmezhető, hogy munkaviszony, ha az adott tagállamban hatályos jogszabályokkal, kollektív szerződésekkel vagy gyakorlattal összhangban – a Bíróság ítélkezési gyakorlatára is figyelemmel – ellenőrzésre és irányításra utaló tények kerülnek megállapításra. Amennyiben a digitális munkaplatform meg kívánja dönteni a jogi vélelmet, rá hárul annak bizonyítása, hogy a szóban forgó szerződéses jogviszony a tagállamokban hatályos jogszabályok, kollektív szerződések vagy gyakorlat szerint nem tekintendő munkaviszonynak, a Bíróság ítélkezési gyakorlatára is figyelemmel.

A javaslatcsomagot a Parlament 2024. április 24-i ülésén fogadta el, a Tanács formális jóváhagyását és a hivatalos kihirdetést követően a tagállamoknak két évük lesz arra, hogy az irányelvi rendelkezéseket implementálják nemzeti jogrendszerükbe.

Magyarország

Végezetül, hazánk szempontjából fontos megemlítenünk a Kúria 2023. december 13-án meghozott ítéletét ( Mfv.VIII.10.091/2023/7.), amelyben platformon keresztüli ételkiszállítás vonatkozásában vizsgálta a munkaviszony meglétét.

A Kúria megállapította, hogy a munkaviszony – mint függő munka – elsődleges minősítési jegyét jelentő alá- fölérendeltség fennálltát igazoló széles körű, a munkavégzés helyére, idejére, módjára is kiterjedő utasítási és az ezt biztosító ellenőrzési jog a perbeli esetben az alperes (azaz a platformot üzemeltető cég) oldalán nem állt fenn.

Következésképpen, a hatályos magyar joggyakorlat szerint a platformokon dolgozó ételfutárok (Wolt, Foodora) nem tekintendőek a platform munkavállalóinak.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a platformgazdaság jogi minősítése komoly kihívás elé állította a jogalkotó és jogalkalmazó szerveket, így egységes joggyakorlatról sem az USA, sem az EU tagállami szintjén nem beszélhetünk. Ugyanakkor – ahogy az az uniós jogalkotási folyamatokból és a bíróságok jogfejlesztő munkájából látható – a jogi környezet, ha megkésve is, le fogja követni a gazdaság digitalizálását.

További publikációk