Még mielőtt egy vagyontömeg átruházása végbe megy, érdemes megvizsgálni azt hogy az ügylet milyen megítélés alá fog esni az Áfa rendszerében. Ennek oka az, hogy amennyiben a törvényben előírt feltételek teljesülnek, úgy az ügylet kikerülhet az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény („Áfa tv.”) hatálya alól, vagy fordítva bekerülhet az Áfa tv. hatálya alá. Ez pedig több szempontból is nem kívánt következményeket vonhat maga után, nevezetesen Áfa fizetési kötelezettséget generálhat, vagy az Áfa levonási jog gyakorlását hiúsíthatja meg.
A 2006/112/EK tanácsi irányelv („Héa irányelv”) 19. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy „a vállalkozás vagyonának egészben vagy részben történő átruházását – akár ellenérték fejében, akár ingyenesen, akár apportként történő bevitellel – a tagállamok úgy tekinthetik, mintha nem történt volna termékértékesítés, és az átruházás kedvezményezettjét az átruházó jogutódjának tekintik”.
Magyarország a lehetőséggel élve, az Áfa tv 17. § (4) bekezdése kimondja, hogy „Szintén nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás az adóalany általi üzletág-átruházás esetében, feltéve, hogy az a 18. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik, és a szerző az üzletágat a további működtetés céljából szerzi meg.” Vagyis, – feltéve, hogy az előírt feltételek teljesülnek – az üzletág-átruházás nem minősül sem termékértékesítésnek, sem pedig szolgáltatásnyújtásnak és ezáltal kikerül az Áfa tv. hatálya alól.
Mindenekelőtt fontos megállapítani, hogy az átruházásra kerülő vagyontömeg üzletágnak minősül-e egyáltalán. Az Áfatv. 259. § 25/A. pontja szerint üzletág „a vállalkozásnak olyan működő egysége, amely szervezeti szempontból függetlenül, a hozzá tartozó vagyonnal alkalmas az önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására”. A fogalomból kiderül az hogy a vagyontömeget megszerző személynek valamennyi olyan eszközt át kell adnia, amely a megszerző által kívánt gazdasági tevékenység hosszútávú folytatására szükséges. Ez pedig a fentebb említett szabállyal összhangban áll hiszen a megszerző az üzletágat (hosszútávú) működtetés céljából szerzi meg így elengedhetetlen feltétele, hogy megszerezze az ennek alapjául szolgáló eszközöket.
Az Áfatv. 18. §-a tartalmazza a hatályon kívüliséghez szükséges feltételeket. Az (1) bekezdés a megszerző terhére állapít meg három konjunktív feltételt, illetve kötelezettséget. Egyrészt, akkor valósulhat meg az ügylet, ha a megszerző belföldi adóalany vagy azzá válik az ügylet következményeképpen. Másrészt, a megszerző fél kifejezett nyilatkozattal arra irányuló kötelezettségvállalást tesz, hogy a megszerzett vagyontömeg tekintetében jogutódként jár el a jövőben, vagyis a megszerzőt illeti meg azon jogok, illetve terhelik azon kötelezettségek, amelyek a vagyontömeghez kapcsolódnak. Harmadrészt, a törvény előírja, hogy a megszerzőnek nem lehet olyan jogállása, amely alkalmas a jogutódkénti kötelezettségek teljesítésének megakadályozására vagy csorbítására.
A szakasz (1a) bekezdése immár az üzletággal kapcsolatban állít fel egy feltételrendszert. Ez alapján mindenképp teljesülnie kell az (1a) bekezdés a) pontjának miszerint az átruházott üzletággal folytatott gazdasági tevékenység kizárólag „adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás” lehet. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az üzletág megszerzőjét az általa folytatott gazdasági tevékenység után előzetesen felszámított adó levonására jogosult lesz, abban az esetben is, ha a megszerző által folytatott gazdasági tevékenység teljesítési helye külföld lesz és emiatt az ügylet(ek) az Áfa tv. hatályon kívül esnek, feltéve, hogy belföldi teljesítés esetén adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtásnak minősülne ugyanezen ügylet.
Az (1a) bekezdés b) pontja kizárólag arra az esetre determinál további feltételeket, ha a vagyontömeg tartalmaz ingatlant. Ugyanis, ha az ügylet tartalmaz ingatlan úgy kizárólag abban az esetben minősül Áfa hatályán kívüli ügyletnek az ingatlant tartalmazó üzletrész-átruházás, ha a vagyont megszerző választotta az Áfa tv. 88. § (1) bekezdés szerinti adókötelessé tételt, feltéve, hogy az érintett ingatlan:
- ab ovo Áfa kötelezettség alá esik (mivel a 86. § (1) bekezdés j) pont ja)-jc) pontok alapján „új ingatlan”-nak minősül) az (1a) bekezdés b) pont bb) alpontnak megfelelően; vagy
- az üzletágat átruházó az ingatlant Áfa kötelessé tette a 88. § (1) bekezdés szerinti adókötelessé választásával az (1a) bekezdés b) pont ba) alpontnak megfelelően.
Ha pedig az ügyletben érintett ingatlan a 86. § (1) bekezdés j), k). l) pontjai szerinti mentesség alá esik úgy az üzletág-átruházás szempontjából irreleváns, hogy a megszerző személy választotta az adókötelessé tételt (illetve fogalmilag kizárt, hogy az ingatlan új ingatlannak minősüljön).
A 88. § (1) bekezdésben foglalt adókötelessé tételt az ingatlan értékesítésére kell választani vagy választható az ingatlan bérbeadására is?
Amennyiben az új ingatlan ab ovo adóköteles, úgy a megszerző személynek az adókötelessé tételt kizárólag az ingatlan értékesítésére választhatja (88. § (1) bekezdés a) pontja). Ellenben, ha a megszerző adókötelessé választására abból az okból került sor, hogy az átruházó ezzel a jogával élt, úgy az Áfa tv. nem szab további feltételt a tekintetben, hogy a megszerző ezen választása az értékesítésre vagy a bérbeadásra irányuljon, vagyis választhatja bármelyiket (vagy mindkettőt).
Az értékesítésre, bérbeadásra választott adókötelessé tételen belül az ügyben érinett két személy eltérően választhatja az adókötelessé tételt a lakóingatlanokra, illetve a nem lakás céljára szolgáló ingatlanokra?
Természetesen ezen kérdés csak az (1a) bekezdés b) pont ba) alpontban foglalt esetekre vonatkozik. Az adókötelessé tételt a lakóingatlanokra és/vagy a nem lakás céljára szolgáló ingatlanokra lehet választani ezért fontos megfontolni, hogy bír-e relevanciával az, hogy a választási jogával élve, a megszerző milyen besorolású ingatlanra élt ezen jogával. Értelmezésünk szerint a feltétel akkor teljesül, ha az adókötelessé tétel az ügyben érintett konkrét ingatlan fajtára történt, azaz amennyiben az adókötelessé tétel egy lakóingatlanra irányult ellenben az ügyben érintett ingatlan nem minősül lakóingatlannak, úgy a feltétel nem tekinthető kimerítettnek. Természetesen az átruházóra és a megszerzőre egyaránt kiterjed ezen szigorítás.
dr. Pártay Róbert
dr. Horváth Balázs
A jelen bejegyzésben szereplő tartalom nem minősül jogi, illetve adótanácsadásnak és nem hoz létre megbízási szerződést. Minden esetben szükséges az adott ügy egyedi, részletes ismerete annak megítéléséhez és a személyre szabott megoldás megtalálásához. Kérdés esetén keressen minket bizalommal a http://www.bekespartners.com/ weboldalon található elérhetőségeken!