A Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény az anyavállalatokat konszolidált beszámoló készítésére kötelezi, ami jelentős adminisztrációs terhet jelent a kötelezetteknek. De pontosan mi is a konszolidált beszámoló? Mik a mentesítés esetei és feltételei? Alábbi cikkünkből kiderül.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: „Sztv.”) a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra beszámolókészítési és nyilvánosságra-hozatali kötelezettséget ró. A beszámolókészítés és nyilvánosságra-hozatal egyik fontos célja, hogy biztosítsa a gazdasági társaságok vagyoni helyzetének és jövedelemtermelő képességének átláthatóságát a befektetők és hitelezők védelme érdekében. A hitelezővédelem szempontjából fontos az egyes beszámolók összehasonlíthatósága, mely jelenti a vállalkozó korábbi beszámolóival való összehasonlíthatóságot, és a többi piaci szereplő által készített beszámolókkal való összehasonlíthatóságot. Az Sztv. 19. § (2) bekezdése alapján az egymást követő üzleti évek éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg és az eredménykimutatás szerkezeti felépítésének, tagolásának és tartalmának, valamint a mérlegtételek értékelési elveinek és eljárásainak állandóságával kell biztosítani.
Az átláthatóság és összehasonlíthatóság érdekében az Sztv. többletkötelezettségeket ír elő olyan vállalatok számára, akik anyavállalatnak minősülnek. Erre azért van szükség, hogy az anyavállalat egységesen, összesítve mutassa ki a teljes befektetési portfólió eszközeit olyan formában, mintha egy vállalat lennének. A jogalkotó ezzel arra kíván reagálni, hogy az egy csoporton belüli vállalatok sokszor gazdasági függésükből adódóan nem piaci alapon hoznak meg bizonyos döntéseket, így igazán valós képet vagyoni helyzetükről és jövedelemtermelő képességükről a velük kapcsolatban lévő egyéb vállalkozások tevékenységének közös elszámolásával kaphatunk. A konszolidált beszámolók továbbá segítenek abban, hogy a hasonló tevékenységű és méretű csoportok eltérő cégstruktúrájából fakadó különbségek is kiszűrhetők legyenek.
A konszolidált beszámoló, hasonlóan a beszámolóhoz mérlegből, eredménykimutatásból, kiegészítő mellékletből, illetve üzleti jelentésből áll. Ez a beszámolókészítési kötelezettség azonban nem menti fel a csoporton belüli vállalkozásokat a saját éves beszámolójuk elkészítése alól, sőt, a konszolidált beszámoló elkészítéséhez ezeket az „egyéni” beszámolókat kell alapul venni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a konszolidált beszámoló elkészítési kötelezettség az anyavállalatot terheli.
Az Sztv. azonban tartalmaz olyan szabályokat, amik felmenthetik az egyes anyavállalatokat a konszolidált beszámoló készítési kötelezettségeik alól, bizonyos törvényben meghatározott esetekben.
Ezek a mentesítő szabályok alapvetően két kategóriára oszthatók, az egyik, amikor (i) a törvényben meghatározott számviteli mutatószámok a törvényben meghatározott értékek alatt vannak, míg a másik, amikor (ii) az anyavállalatnak azért nem kell konszolidált beszámolót készítenie, mert ő maga is leányvállalata egy anyavállalatnak.
Az első eset egy tulajdonképpeni de minimis szabály, mely olyan vállalkozáscsoportokra vonatkozik, amelyek nem érik el a törvényalkotó által meghatározott küszöbértéket. Az ilyen csoportszinten kicsinek számító vállalatcsoportokat a törvényalkotó azért mentesíti, mert méretükből adódóan nem igazán lehet nagy eltérés a valóság, illetve a könyvekben szereplő adatok között. Nem szabad azonban elsiklani afölött, hogy a törvényben meghatározott értékeket csoportszinten összesítve kell értelmezni és figyelni, nem pedig a csoport egyes tagjaira egyedileg. További korlátozás, hogy az anyavállalat csak akkor mentesül a konszolidált beszámolókészítési kötelezettsége alól, ha az üzleti évet megelőző két üzleti évben megfelelt a kritériumoknak, így az önmagában, hogy az adott üzleti évben a törvényben meghatározott értékhatár alatt vannak a mutatói, nem mentesíti a konszolidált beszámoló elkészítése alól. A második esetben azoknak az anyavállalatnak minősülő vállalkozásoknak, akik maguk is leányvállalatai egy fölérendelt anyavállalatnak, és amely fölérendelt anyavállalat konszolidált beszámolót készít, melyben a vállalkozás és leányvállalatai adatai is feltüntetésre kerülnek, egyéb törvényi feltételeknek való megfelelés esetén mentesülhetnek a konszolidált beszámoló készítési kötelezettség alól.
Az egyik ilyen feltétel, amit az Sztv. 116. § (1) bekezdése szabályoz, hogy az anyavállalat saját maga is olyan anyavállalatnak a leányvállalata, ami az Európai Gazdasági Térség valamely államában rendelkezik székhellyel és a törvényben nevesített EU-s irányelvek szerint készíti el a konszolidált beszámolóját és teszi azt közzé. A jogalkotó logikája szerint e szakasz alapján azért mentesülhetnek az egyes anyavállalatok a beszámolókészítés alól, mert róluk, és az alájuk tartozó leányvállalatokról készül konszolidált beszámoló, ráadásul olyan anyavállalatok készítik el ezen konszolidált beszámolókat, akiknek a székhelyük az EGT-ben van, így az EU-s számviteli irányelvek hatálya alá tartoznak. Ezzel a jogalkotó eredeti célja, miszerint a leányvállalatok átláthatósága biztosított legyen, teljesül, anélkül, hogy fölösleges adminisztratív terheket róna a gazdaság szereplőire.
Az Sztv. 116. § (2) bekezdése egy hasonló alapon mentesítő szabály, mely abban az esetben mentesíti az anyavállalatot a konszolidált beszámoló készítése alól, ha maga is egy anyavállalat leányvállalata, és noha az anyavállalat a korábbi bekezdéssel ellentétben nem rendelkezik székhellyel EGT állam területén, de a beszámolóját az EU-s irányelvek szerinti (IFRS), vagy azokkal egyenértékű sztenderd szerint készíti el. Ezen bekezdés annak az eredménye, hogy a vállalatok globalizációja révén mind az EU-ban, mind az USA-ban illetve a világ egyéb részein is felmerült az igény a különféle gazdasági területeken által használt számviteli sztenderdek összehangolására. Ezen igényből fakadóan egy koordinációs munka vette kezdetét, melynek eredményeként az Európai Bizottság a 2008/961/EK határozatával kijelentette, hogy az IFRS-sel egyenértékűnek minősülnek Japán általánosan elfogadott számviteli elvei, az Amerikai Egyesült Államok általánosan elfogadott számviteli elvei, illetve egyes nemzetközi pénzügyi számviteli standardok, ha megfelelnek egyes a határozatban meghatározott feltételeknek.
Az Sztv. 116. § (3) bekezdése értelmében azonban a mentesített anyavállalat nem mentesül minden a konszolidált beszámolóval kapcsolatos kötelezettsége alól. A hivatkozott bekezdés ugyanis a menetsített anyavállalatot kötelezi, hogy az éves beszámolójának kiegészítő mellékletében tüntesse fel annak a fölérendelt anyavállalatnak a nevét, székhelyét, aki a konszolidált beszámolót készíti, valamint jelölje meg, hogy mely jogszabályi rendelkezés alapján mentesült a konszolidált beszámoló készítési kötelezettség alól. A mentesített anyavállalatnak az Sztv. 116. § (4) bekezdése alapján ezen kívül fel kell tüntetnie az éves beszámolójának kiegészítő mellékletében a befektetett eszközeit, bevételeit, adózott eredményét, és egyéb a törvényben meghatározott adatokat. A mentesített anyavállalatnak ezt követően gondoskodnia kell a konszolidált beszámoló magyar nyelven történő közzétételéről, annak elfogadásától számított 60 napon belül.
A fentiek alapján lehetséges mentesülni a konszolidált beszámoló készítési és közzétételi kötelezettség alól, noha igencsak szűk esetkörben, szigorú feltételeknek megfelelve. Minden esetben szükséges a hivatkozott jogszabályhelyek és a vállalati struktúra pontos vizsgálata. Amennyiben kérdés merülne föl önben a konszolidált beszámolókkal kapcsolatban, kérem forduljon a BékésPartners szakértőihez bizalommal.
Kérdés esetén keresse munkatársunkat:
Dr. Horváth Balázs
Prjevara Katalin
Takács Levente
