2023. február 9. napján az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali eljárás keretében ítéletet hozott az Euler Hermes SA Magyarországi Fióktelepe és a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága között folyamatban lévő eljárás tárgyában (C-482/21. sz. ügy). Az EUB kimondta, hogy a magyar biztosító, amely a behajthatatlan követeléseket – ideértve a követelésekre vonatkozó hozzáadott érték adó (a továbbiakban: HÉA, magyar vonatkozásban ÁFA) egy részét is – megtérítette a biztosított számára, nem volt jogosult a kifizetései után előzetesen felszámított HÉA visszaigénylésére.

Tényállás

Euler egy magyar biztosítótársaság, mely egy olyan biztosítási terméket kínált, melynek keretében a társaság biztosítási szerződés alapján kötelezettséget vállalt arra, hogy kártalanítást fizet a biztosítottjainak harmadik személlyel szemben fennálló követeléseinek meg nem fizetése esetén. A kártalanítás mértéke főszabály szerint a ki nem egyenlített követelés ÁFÁ-val növelt értékének 90%‑a volt. A biztosítási szerződés alapján a kártalanítással egyidejűleg az Euler-re szállt át a követelésbiztosítás értéknek megfelelő része és az azzal kapcsolatos valamennyi, eredetileg a biztosítottat megillető jog. A szerződés életbelépését követően két lehetőség merült fel: vagy az Euler, mint teljesjogú hitelező, a saját nevében adta be az adós ellen a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó kérelmet, vagy a már megindult felszámolási eljárásban jelentette be hitelezői igényét saját nevében. Ennek következtében az ÁFA tényleges terhét, amit a biztosítottak korábban a költségvetésbe befizettek, de a vevőjükre sikertelenül hárítottak át, az Euler viselte.

Az Euler a behajthatatlan követelésekre vonatkozó összesen 225 855 154 forint és 128 240,44 euró összegű ÁFA visszatérítését és a késedelmi kamat kiutalása iránt kérelmet nyújtott be a NAV-hoz. A kérelem elutasításra került hivatkozva az EUB Porr- ügyben(C‑292/19. sz. ügy) hozott döntésére. A döntés értelmében a behajthatatlan követelésekhez kapcsolódóan kizárólag azon adóalany élhet az adóalap csökkentésének a lehetőségével, aki a behajthatatlan követelések alapját képező, általa teljesített termékértékesítések, nyújtott szolgáltatások tekintetében korábban, mint bevallásra és adófizetésre kötelezett adóalany, bevallási és adófizetési kötelezettségének eleget tett, és ezért részére az általa bevallott és a költségvetés részére megfizetett adó – adóalap-csökkentés eredményeképpen – visszajár. Mivel az Eulert az érintett követelések alapját képező termékértékesítések, nyújtott szolgáltatások tekintetében sem bevallási, sem adófizetési kötelezettség nem terhelte, ezért a hatósági döntés értelmében nem élhet az adóalap csökkentésének lehetőségével. A határozattal szemben az Euler bírósághoz fordult, majd a bírósági eljárás keretében az EUB elé utalták az ügyet.

Az Euler azzal érvelt, hogy mivel a tartozások tekintetében ő a biztosítottjainak jogutódja, jogosult érvényesíteni az áfavisszatérítési igényt, ugyanis a biztosítási szerződés alapján az ügyfelek polgári jogi jogutódjává vált. A társaság továbbá hivatkozott arra, hogy a behajthatatlan tartozásokra vonatkozó áfavisszatérítési jog a közösségi jog alapján az adósemlegesség elvére figyelemmel megilleti.

EUB döntése  

Az EUB döntését elsősorban a HÉA-irányelv 90. cikkének (1) bekezdésére alapította. Az (1) bekezdés az adóalap csökkentésére, ebből következően pedig az adóalany által fizetendő HÉA összegének csökkentésére kötelezi a tagállamokat minden olyan esetben, amikor az ügylet teljesítését követően az adóalany az ellenértéket részben vagy egészben nem kapja meg. A hivatkozott rendelkezés az adósemlegesség elvének a gyakorlati megvalósulása, amely szerint az adó alapja a ténylegesen kapott ellenérték. Az EUB hangsúlyozta, hogy az adóalanyok által a HÉA-alap csökkentéséhez való jog adóhatóság előtti gyakorlásához többek között arra van szükség, hogy az adóaalany megfelelően alátámassza, hogy az ügylet megkötését követően az ellenérték egy részét vagy egészét véglegesen nem kapták meg.

Az EUB korábbi gyakorlatára hivatkozva, megállapította, hogy az „ellenszolgáltatás fejében” teljesített ügylet feltételezi a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás és az adóalany által ténylegesen kapott ellenszolgáltatás közötti közvetlen kapcsolat fennállását. Az ítélkezési gyakorlat ugyanakkor nem zárja ki, hogy a termék vagy szolgáltatás ellenértékét harmadik fél nyújtsa, tehát összeségében kijelenthető, hogy a minősítés szempontjából az a meghatározó elem, hogy ténylegesen megfizették az ellenértéket.

Az Euler a tényállás szerint a HÉÁ-t is magában foglaló követelések 90%‑ának megfelelő összegű kártalanítást fizetett a biztosított adóalany ügyfelek részére. Ebben az összefüggésben látható, hogy a követelések azon részét, amely után az Euler kártalanítást fizetett, a biztosítottak a szóban forgó adóköteles ügyletek ellenértékeként kapták, ily módon az nem tekinthető úgy, mint amely a héairányelv 90. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nemfizetés” esete állna fent. Ebből az következik, hogy a követelések e része nem keletkeztethet a HÉA-alap csökkentéséhez való jogot az adóalany ügyfelek számára.

Az EUB továbbá rámutatott, hogy az Euler helyzetében lévő biztosító semmiképpen sem azonosítható az adóalap csökkentésére jogosult olyan adóalanyként, aki a követeléseknek a kártalanítással és engedményezéssel érintett része tekintetében a HÉA-irányelv 90. cikkének (1) bekezdése alá esne. Ezt az érvét pedig azzal támasztotta alá, hogy egyrészt ennek elismerése sértené az adósemlegesség elvét, másrészt az adóhatóságnak megfizetett HÉA nem állna pontosan arányban a szóban forgó adóköteles ügyleteket teljesítő adóalanyok által ténylegesen kapott árral.

Következtetések

Az EUB döntése több szempontból is jelentős. Egyrészt az eddigi EUB ítélkezési gyakorlata az adózók számára többnyire kedvező döntésekkel zárult a behajthatatlan követelések utáni HÉA visszaigénylése kapcsán, ezt a gyakorlatot a fentebb bemutatott ítélet felülírni látszik. Újszerű megközelítés az EUB részéről az is, hogy a biztosító által a fenti megállapodások alapján történő összegfizetést harmadik fél által történt ellenértékfizetésként értelmezi. Bár a Bíróság ebben az esetben a szolgáltatást biztosításként említi, a megállapodások nagyon hasonlónak tűnnek a faktoringhoz. Az Euler Hermes- ügy kapcsán azonban megállapítható, hogy az eredeti tartozást keletkeztető szolgáltatásokra vonatkozó előzetesen felszámított HÉA az uniós jog alapján nem válhat a faktor vagy a biztosító előzetesen felszámított HÉA-jává.

Dr. Horváth Balázs
Dr. Pártay Róbert
Dr. Horváth Hajnalka mint az SQN Trust munkatársa

A jelen bejegyzésben szereplő tartalom nem minősül jogi, illetve adótanácsadásnak és nem hoz létre megbízási szerződést. Minden esetben szükséges az adott ügy egyedi, részletes ismerete annak megítéléséhez és a személyre szabott megoldás megtalálásához. Kérdés esetén keressen minket bizalommal a http://www.bekespartners.com/ weboldalon található elérhetőségeken!