A közösségi, majd később az uniós együttműködés mindig is egy olyan belső piac megteremtését tűzte ki célul, ahol az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása biztosított. A tagállamok bizonyos területeken megvalósuló jogharmonizációjával az uniós országok között fennálló falakat egyre inkább sikerült lebontani, ennek megfelelően az uniós szabályok igyekeznek korlátozni az olyan eszközöket, melyek új határokat emelnének a tagállamok közé. Az állami támogatások alapvető jellemzője, hogy torzítják a piac működését, ezért alkalmazásuk főszabály szerint tilos, így az uniós versenypolitika nagy hangsúlyt fektet az ilyen állami intézkedések vizsgálatára. Állami támagtás nyújtható vissza nem térítendő támogatásként (közvetlen támogatás), például hitel, garancia vagy tőkebefektetésként, ugyanakkor a gazdasági terhek alóli mentesítés (közvetett támogatás), például adókedvezmény, szintén állami támogatásnak minősül a kialakult joggyakorlat alapján. A jelen cikk célja annak a bemutatása, hogy az Európai Bizottság (továbbiakban: „Bizottság”) milyen merőben új megközelítést alkalmaz a tagállamok nagy gazdasági rendelkező vállalatokkal szemben alkalmazott közvetett adótámogatásaival kapcsolatban, és ezen intézkedések mely esetekben minősülhetnek tiltott állami támogatásnak.
A tagállamok lehetősége
Az elmúlt évtizedben megfigyelhető, hogy a tagállamok versengenek a multinacionális cégek beruházásaiért, és ezért beruházásbarát adójogszabályokat próbálnak alkotni. Lehetőségeik jellemzően nem korlátlanok, nem vihetik le minden gazdasági szereplő adókötelezettségét, mivel a költségvetés nagymértékben leszűkíti a lehetőségeiket. Ezért két irányba mozdulhatnak el: egyrészt a jogszabályokon belül olyan speciális szabályrendszert hoznak létre, mely a vállalkozások szűk körének nyújt előnyt, vagy olyan lehetőséget nyújt az adórendszerük, hogy az adóhatósággal kötött egyedi megállapodásokkal – feltételes adómegállapítással vagy előzetes ármegállapítással – vigyék le a kedvezményezett vállalkozások az effektív adóterhüket.
A tagországok társasági adózásának pusztán koordinált és az államok szuverenitása által dominált területét ezért a Bizottság egy új szemszögből, az állami támogatások oldaláról kezdte vizsgálni. A Bizottság ezen innovatív szemlélete lehetőséget ad arra, hogy bizonyos adókonstrukciók olyan segítségnyújtásnak vagy adókedvezménynek minősülhessenek, amely kimeríti a közösségi szabályokban alkalmazott tiltott állami támogatások fogalmát, ezzel korlátozva a nagyvállalatok kirívó versenyelőnyét. De mit jelent pontosan az állami támogatás? Milyen feltételek teljesülése esetén beszélhetünk róla?
Állami támogatások főszabálya és a Bizottság által vizsgált követelmények
Az EUMSZ 107 cikk (1) bekezdése kimondja, hogy
„ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”
A 107. cikk szakasz olyan ismérveket sorol fel, amelyek fennállta esetén az állam által nyújtott támogatás összeegyeztethetetlenné válik a közös piac szabályaival. Bár az állami támogatások főszabály szerint nem engedélyezettek, bizonyos esetekben mégis kívánatosak, mivel több előnnyel járnak, mint a verseny korlátozásából adódó károk, mint például magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás, feltéve, hogy azt a termék származásán alapuló megkülönböztetés nélkül nyújtják, vagy a természeti csapások által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás. Annak érdekében, hogy a Bizottság megállapítsa mi minősül állami támogatásnak, az alábbi követelményeket vizsgálja:
1. Állami források igénybevételével történt a beavatkozás?
Az állami forrásból származó támogatás érkezhet központi vagy helyi közigazgatási szervtől, továbbá olyan köz- vagy magán szervezetektől , amelyek állami erőforrásokat használnak finanszírozásukhoz, vagy állami ellenőrzés alatt állnak. Az „erőforrás-átruházás” lehet pozitív, mint például egy támogatás nyújtása, vagy negatív, mint például az adóvisszatérítés. Ezekben az esetekben az átruházás javíthatja a kedvezményezett pénzügyi helyzetét vagy megakadályozhatja annak romlását.
2. Vállalkozás számára nyújtották?
Ezen kritérium megköveteli, hogy a szabályok értelmében a kedvezményezett vállalkozásnak minősüljön. A jogalany nemzeti jog szerinti jogállása nem meghatározó. A Bizottság iránymutatása alapján a vállalkozások olyan jogalanyok, amelyek gazdasági tevékenységet folytatnak, besorolásuk jogállásuktól és finanszírozásuktól független, így a támogatás kedvezményezettje lehet akár közhasznú társaság, nonprofit vállalat vagy akár jótékonysági szervezet is, amennyiben gazdasági tevékenységet folytat és más szolgáltatókkal áll versenyben a piacon. Ugyanez vonatkozik a hivatalosan a közigazgatás részét képező jogalanyokra. Az egyetlen figyelembe veendő szempont az, hogy végez-e gazdasági tevékenységet, függetlenül a jogi státusztól és a tulajdonviszonyoktól. Az a jogalany, amely egyszerre végez gazdasági és nem gazdasági tevékenységet, csak az előbbi tevékenység tekintetében minősül vállalkozásnak.
3. Szelektív alapon nyújtották az előnyt?
Az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy egy intézkedés akkor minősül állami támogatásnak, ha „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” előnyben részesítik. Ugyanakkor az előny megléte önmagában nem elégséges. A gazdasági szereplőket előnyben részesítő intézkedések közül csak azok tekinthetők támogatásnak, amelyek szelektív módon biztosítanak előnyt bizonyos vállalkozások vagy vállalkozások bizonyos csoportjai, illetve bizonyos gazdasági ágazatok számára. Ez azt jelenti, hogy egy adott intézkedés hatása egy a szabályozás célja szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő adott alanyt másként érint, mint egy másikat, hanem azt kell bemutatni, hogy az vizsgált adóalany valamilyen módon előnyben részesül a másikhoz képest. A jogirodalom elkülöníti egymástól a földrajzi (regionális) illetve a tárgyi szelektivitást.
4. Van lehetőség a verseny torzítására?
Az utolsó kérdés azt vizsgálja, hogy a vállalkozás gazdasági helyzete mennyivel erősödik a vele összehasonlítható helyzetben lévő versenytársakkal szemben az állami támogatásnak köszönhetően, más szóval a tagállam által nyújtott szelektív előny torzíthatja-e a piacon résztvevő többi vállalkozással szemben fennálló versenyt. A Bizottságnak nem áll fenn bizonyítási kötelezettsége arra nézve, hogy valódi versenytársakat nevezzen meg referenciacsoportként, így ahhoz hogy egy intézkedés tiltott állami támogatásnak minősüljön, nincs szükség a tényleges torzulás bebizonyítására.
Mire fókuszál a Bizottság?
A Bizottság 2013 júniusától kezdte el vizsgálni kifejezetten a nagyvállalatokkal kapcsolatban a tagállamok által jóváhagyott adómegállapításokat. A Bizottság gyakorlata alapján megállapítható, hogy eljárásai főként a kisebb gazdasági erővel rendelkező tagállamok ellen indultak. Ennek a magyarázata, hogy ezen országokat mind a politikai mind a gazdasági erőviszonyok abba a helyzetbe kényszerítik, hogy az adott ország kompetenciájának határain belül a lehető legnagyobb kedvezményeket teremtsék meg a tőkeerős nagyvállalatok számára.
2015 októberében a Bizottság megállapította, hogy Luxemburg és Hollandia szelektív adókedvezményt nyújtott a Fiatnak, illetve a Starbucksnak, majd 2016 januárjában határozatot hozott arról, hogy Belgium a többletnyereségadó-rendszer 35 nemzetközi vállalatnak nyújtott szelektív adókedvezményt, melyek az uniós állami támogatási szabályok alapján jogellenesnek minősültek. 2016-ban döntés született az Apple ügyben is, ahol a Bizottság megállapította, hogy Írország 13 milliárd EUR összegű jogellenes adókedvezményt adott az Apple-nek. 2017-ben a Bizottság határozatban megállapította, hogy a luxemburgi adóhatóság az adómegállapításban olyan transzferár számítási módszert fogadott el, amely következtében az Amazon luxemburgi vállalkozásának társasági adó kötelezettsége csökkent. A Bizottság nem fejezte be a nagyvállalatok vizsgálatát, eljárás folyik többek között a McDonald’s az Inter IKEA ügyében is. 2018 júniusában a Bizottság közleményt tett közzé, arról, hogy döntés született a GDF Suez (Engie)-ügyben is.
A Bizottság határozata csak az első lépcsőfok
Bár a Bizottság eljárásait a tagállamokkal szemben indítja, a jogellenes állami támogatásoknak minősült intézkedések költségeinek és azok esetleges kamatjainak visszafizetése a vállalatotokat terheli. Az eljárási rend szempontjából pedig fontos kiemelni, hogy az érintettek fellebbezése esetén, a Bizottság határozata csupán az első lépcsőfok, a végső döntés joga az Európai Unió Bíróságát illeti meg, első fokon a Törvényszéket, míg másodfokon a Bíróságot.
Kérdés esetén keresse munkatársainkat:
Dr. Horváth Balázs
Dr. Békés Balázs
