Az adóhatóságok közötti automatikus információcsere (továbbiakban: „AEOI”) lehetővé teszi az adóhatóságoknak, hogy országhatároktól függetlenül bankszámla információkat cseréljenek egymással. A gyakorlatban ezt úgy lehet elképzelni, ha valaki Magyarországról rendelkezik egy bankszámlával Svájcban, akkor a magyar adóhatóság automatikusan információkat fog kapni erről a bankszámláról, így a jövőben nagyban lecsökken annak a lehetősége, hogy az emberek elrejtsék a megtakarításaikat a hatóságok elől. Az AEOI kapcsán írt cikksorozatunk 1. részében részleteztük, melyek azok az országok, amelyektől Magyarország információt fogad, illetve ahová Magyarország információt küld.
Cikksorozatunk 2. részében az adóügyi illetőséggel foglalkozunk, hiszen ahhoz, hogy egy pénzügyi intézmény (a továbbiakban „Bank”) jelentendőnek minősítsen egy bankszámlát szükséges, hogy a bankszámlatulajdonos adóügyi illetősége a Bank államától eltérő, jelentendő joghatóságbeli államban (a továbbiakban: “Másik Állam”) legyen. A bankszámlatulajdonos adóügyi illetőségét eltérően állapítja meg a Bank a magánszemélyek és a jogalanyok (pl.: gazdasági társaság, alapítvány, bizalmi vagyonkezelési szerződés) esetén, de mindkét esetben jogszabályban meghatározott ügyfél-átvilágítási eljárás keretein belül születik meg a döntés.
Az ügyfél-átvilágítás alapját első körben magánszemélyek esetén a lakcím képezi. Amennyiben a bankszámlatulajdonos magánszemély okirati bizonyítékkal alá tudja támasztani, hogy lakcíme a Bank államában van, akkor a bankszámlája nem fog jelentendő számlának minősülni, így nem kerül továbbításra. Az okirati bizonyítéknak egyúttal azt is alá kell támasztania, hogy a lakcím aktuális, tehát, hogy az adott személy jelenleg is a megadott lakcímen él. A Bank kötelezettsége, hogy bizonyítsa a hatóság által kiállított dokumentumban feltüntetett cím az adott személy aktuális címe. A Bank ennek alátámasztására a lakcímet tartalmazó hatósági igazolvány mellett számos esetben egyéb okirati bizonyítékot is kér. Ez általában bármely, 3 hónapnál nem régebbi közüzemi számlát jelenti. Ide tartozik a víz, villany, gázszámla, azonban a telefonszámlát a legtöbb esetben nem fogadják el a Bankok.
A jogalanyi bankszámlák esetén, új bankszámla nyitásakor a Bank mindig elvégzi az alábbiakban részletezett ügyfélátvilágítást, azonban ha egy már meglévő bankszámláról van szó, amelynek egyenlege nem haladja meg a 250.000 USD-t akkor a Bank nem köteles elvégezni az eljárást, azonban saját hatáskörben ezt a rendelkezést figyelmen kívül hagyhatja. A jogalany bankszámláját a Bank két esetben fogja jelentendő számlának minősíteni. Egyrészt, ha a bankszámlatulajdonos jogalany jelentendő személynek minősül. Egy jogi személy, akkor minősül jelentendő személynek, ha a bejegyzésének helye, a székhelye, vagy a jogi személyhez köthető bármely cím (üzletvezetés helye) a Bank államától eltérő Másik Államban van. Az, ha a jogi személy állandó telephelye Másik Államban van nem alapozza meg azt, hogy egy számla jelentendő számlának minősüljön, illetve az sem, ha a jogi személynek Másik Államban közösségi adószáma van, vagy Másik Államban az Áfa alanya.
A jogi személy bankszámláját másrészt a Bank akkor minősíti jelentendő számlának, ha a bankszámla tulajdonosa passzív nem pénzügyi jogalanynak (továbbiakban: „Passzív jogalany”) minősül és a Passzív Jogalany felett ellenőrzést gyakorló személyek valamelyike jelentendő személynek tekinthető.
Ahhoz, hogy átlátható legyen ebben az esetben mikor köteles jelenteni a Bank két fogalmat szükséges kifejtenünk. Passzív Jogalanynak minősül például minden befektetési jogalany, ideértve azokat a társaságokat, akik ügyfeleik megbízásából pénzügyi eszközökbe fektetnek be vagy ilyen befektetéseket kezelnek, ezen felül Passzív jogalanynak minősül az a gazdasági társaság is akinek az előző adóévben keletkező bruttó jövedelmének több, mint 50%-a passzív jövedelemből származott (pl.: jogdíj, kamat). Természetesen számtalan részletszabály rendelkezik arról, mikor kap Passzív Jogalanyi minősítést egy társaság, így amennyiben bizonytalan ebben a kérdéskörben Irodánk készséggel áll rendelkezésére. A jogalany felett ellenőrzést gyakorló személy fogalma megfelel a Pénzügyi Akció Munkacsoport által kidolgozott tényleges tulajdonos fogalomrendszerének. Az ellenőrzést gyakorló személy mindig természetes személy. Így ellenőrzést gyakorló személynek minősül minden olyan természetes személy, aki közvetve vagy közvetlenül legalább – tapasztalataink szerint – 25 % százalék vagy afeletti tulajdonosa a jogalanynak. Ellenőrzést gyakorló személy továbbá, aki bármilyen szerződés, megállapodás vagy „közvetítő társaság” útján ténylegesen befolyásolni tudja a jogalany működését, például jogosult kijelölni az ügyvezetés tagjait. Ellenőrzést gyakorló személynek minősülhet, aki bár nem minősül a jogalany tulajdonosának a jogalanyt annak finanszírozása útján mégis irányítja, vagy jelentős befolyással bír a jogalany vagyoni döntéseinek meghozatalára, végső esetben pedig a vezető tisztségviselő tekinthető ellenőrzést gyakorló személynek. A Passzív Jogalany felett ellenőrzést gyakorló személyek átvilágításra a magánszemély átvilágítására vonatkozó eljárás az irányadó.
A fentiekben részleteztük a lakcím jelentőségét, azonban, ha a Bank nem tudja megállapítani a magánszemély aktuális, okirattal alátámasztott lakcímét további adatok átvilágítására kerül sor. Ennek része egy elektronikus keresés a Bank adatbázisában, illetve 1.000.000,- USD összeghatár feletti bankszámlák esetén a Bank részére kötelező az elektronikus átvilágítás. Emellett a Banknak lehetősége van papíralapú keresés elvégzésre, és az ügyfélkapcsolati felelős nyilatkoztatására is.
Az elektronikus ügyfélátvilágítás során a Bank megvizsgálja van-e bármilyen arra utaló jel, hogy az adott személy egy Másik Államban illetőséggel rendelkezik. Az elektronikus keresés során a személy postacíme, postafiók címe, telefonszámai, rendszeres átutalási megbízásai, másik tagállamban élő személynek adott állandó meghatalmazásai, kézbesítési megbízottjainak adatai kerülnek átvilágításra. Amennyiben az adatok bármelyike Másik Államra mutat az adott személyre úgy kell tekinteni, mintha valamennyi államban illetőséggel rendelkezne. Ez azt jelenti, hogy ezen államok mindegyike felé az adóhatóság jelenteni fogja a személy bankszámlaadatait.
A fentiek alapján tehát, egy magánszemély bankszámláját akkor látja a NAV, ha a magánszemély állandó, aktuális lakcíme Magyarországon van, és ezt a magánszemély a Másik Államban lévő Banknál okirati bizonyítékkal alátámasztotta, továbbá, ha a Bank elektronikus vagy okirati keresés alapján bármely arra utaló jelet talált, hogy a magánszemély Magyarországon illetőséggel rendelkezhet. A jogalanyi számlák esetében a NAV akkor jut bankszámla adatokhoz, ha a számlatulajdonos jogalany székhelye, bejegyzési helye, vagy egyéb a jogalanyhoz köthető cím Magyarországon van. Illetve akkor, ha a jogalany Passzív Jogalanynak minősül, és a felette ellenőrzést gyakorló magánszemély adóügyi illetősége Magyarországon van. Cikksorozatunk III. részében a NAV-hoz eljutó bankszámla adatokat részletezem.
