Az adóhatóságok közötti automatikus információcseréről (továbbiakban: „AEOI”), mint az adócsalás és az adókikerülés elleni globális összefogásról lehet hallani, nem csak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is kiemelkedő beszédtéma 2014 óta, amikor a Gazdasági Együttműködése és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: „OECD”) megnyitotta aláírásra a Közös Jelentéstételi Sztenderdet (Common Reporting Standard, a továbbiakban: „CRS”)
Mire van lehetősége az adóhatóságnak?
Az AEOI lehetővé teszi az adóhatóságoknak, hogy országhatároktól függetlenül bankszámla információkat cseréljenek egymással. A gyakorlatban ezt úgy lehet elképzelni, ha valaki Magyarországról rendelkezik egy bankszámlával Svájcban, akkor a magyar adóhatóság automatikusan információkat fog kapni erről a bankszámláról, így a jövőben nagyban lecsökken annak a lehetősége, hogy az emberek elrejtsék a megtakarításaikat a hatóságok elől.
Az AEOI kapcsán gyakran cikkeznek arról, hogy már számos ország aláírta az AEOI gyakorlati megvalósulásához szükséges CRS-t, ez az információ azonban félrevezető lehet, mert az, hogy valamelyik ország csatlakozott a CRS-hez nem jelenti azt, hogy automatikusan minden aláíróval információt is fog cserélni a bankszámla adatokról. Az AEOI két részből tevődik össze egyrészt a CRS-ből és másrészt az Illetékes hatóságok közötti megállapodásból (Competent Authority Agreement, a továbbiakban: „CAA”). Amikor egy ország csatlakozik az AEOI-hoz, az azt jelenti, hogy aláírja a CRS-t, amely a jelentéstételi kötelezettséget és az ügyfél-átvilágítás részletes szabályait foglalja magába.
Milyen feltételeknek kell megfelelni?
A CRS aláírását követően minden országnak meg kell felelnie bizonyos követelményeknek, ami a továbbítandó információ megszerzésének, felhasználásának, védelmének körülményeivel kapcsolatos, ehhez egy külön jogi eszköz kell, hogy rendelkezésre álljon az országok között. (pl. egy kettős adóztatási egyezmény). Továbbá az aláíró országoknak biztosítaniuk kell az információcseréhez szükséges informatikai rendszer kialakítását és az információ továbbításával kapcsolatos részletes jogi szabályozás nemzeti jogba való átültetését. Az OECD a Global Forum útján ellenőrzi is az országokat, hogy képesek-e betartani a vonatkozó jogi szabályozást, illetve ajánlásokat fogalmaz meg részükre, hogy mi mindenben szükséges még fejlesztéseket eszközölniük.
Azonban még abban az esetben sem biztosított az információcsere minden aláíró ország között, ha a technikai és jogi feltételeknek sikeresen megfeleltek, ugyanis az országok hatóságainak külön megállapodást kell kötniük, vagyis alá kell írniuk egy CAA-t. Ez lehet kétoldalú megállapodás, de rendelkezésre áll egy multilaterális verziója is az MCAA, amikor a felek ugyanazt a megállapodást írják alá.
Még ez sem elég! Közzétételre is szükség van!
Azokban az országokban, ahol az MCAA került aláírásra, az információcsere még így sem minden irányban garantált, mivel az egyes országoknak értesítést kell küldeniük az OECD részére azon országok felsorolásáról, amelyek vonatkozásában hatályba kívánják léptetni a megállapodást. Ez azt jelenti, hogy az aláíró országok meghatározhatják, hogy mely —egyébként szintén aláíró országokkal — kívánnak automatikusan információt cserélni. Így tehát minden ország egyénileg mérlegelheti, hogy mely országok irányába köteleződik el az automatikus információcsere iránt. Ezt követően az OECD nem publikálja az egyes országok „választásait”, csak abban az esetben, ha mindkét ország visszaigazolta az automatikus információcsere alkalmazását egymás irányában, hiszen ekkor léphet életbe a gyakorlatban is az automatikus információcsere az egyes országok között. A 2018 augusztusában közzétett információk szerint eddig 103 ország írta alá az MCAA-t.
Mi a helyzet Magyarországgal?
Magyarország azonban jelenleg 63 aktivált kapcsolattal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a NAV mindösszesen 63 ország adóhatóságával fog 2018 szeptemberében bankszámla adatokat cserélni. Magyarország aktivált kapcsolatai ezen a linken tekinthetők meg. http://www.oecd.org/tax/automatic-exchange/international-framework-for-the-crs/exchange-relationships/
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy bár az AEOI valószínűleg idővel valamennyi ország vonatkozásában el fogja indítani a bankszámlainformációk áramlását, azonban még koránt sincs teljes lefedettség. A bankszámlaadatok globális megosztása vagyis az AEOI mellett összesen 149 ország kötelezte el magát, azonban 43 országban még döntés sincs arról mikor fog bekövetkezni az első információátadás, míg 4 ország (Albánia, Maldív szigetek, Nigéria és Peru) csak a 2019-2020-as indulást vállalta. A teljes lefedettség hiányához továbbá hozzájárul a fent vázolt „aktivált kapcsolatok” kérdésköre, hiszen amíg az országok nem aktiválják minden más ország irányába az információcserét, addig esély sincs arra, hogy a bankszámlaadatok teljesen átláthatók legyenek minden adóhatóság számára. Az USA továbbra sem az AEOI hanem a FATCA keretében cserél információt, és vár adatokat.
Tehát mikor láthatja a NAV a külföldi bankszámlámat?
A válasz a fenti kérdésre tehát, hogy a NAV-hoz 2018-ban kizárólag akkor jut el információ egy bankszámláról, ha az adott személy bankszámlája annak a 63 országnak a valamelyikében van, amely országok tekintetében Magyarország aktivált kapcsolattal rendelkezik. Magyarországnak aktivált a kapcsolata például a szomszédos Ausztriával, de az egzotikus Seychelles szigetekkel vagy Szingapúrral is, amennyiben ebben a körben további információra van szüksége bátran forduljon irodánkhoz. Persze a kérdés nem ilyen egyszerű, ahhoz, hogy a NAV tudomást szerezzen egy külföldi bankszámláról az is szükséges, hogy egy külföldi pénzügyi intézmény (pl.: egy bank) megállapítsa, hogy a bankszámla tekintetében valamely magánszemély vagy társaság magyar adóügyi illetőségű. Az adóügyi illetőség megállapításáról cikksorozatunk II. részében ejtünk szót.
Kérdés esetén keresse munkatársainkat:
Dr. Békés Balázs
