HOGYAN TEGYÜNK ELEGET A TŐKEBEFEKTETÉSEINK UTÁN KELETKEZETT ADÓKÖTELEZETTSÉGNEK?

Statisztikák továbbra is azt igazolják, hogy a magyarok tipikusan ingatlanban szeretik fektetni a megtakarított pénzüket és kizárólag egy vékony réteg az, amely az értékpapírt tartja a legalkalmasabb befektetési formának. Ez a fajta gondolkodás többnyire megszokás kérdésére vezethető vissza, de nem kizárt az sem, hogy egyszerűen azért kerülik az emberek ezt a befektetési formát merthogy annyira idegen számukra, például nem tudják mit kell bevallani, mennyit kell bevallani, és azt hogyan kell bevallani. Itt az idő, hogy ennek a tudás hiányának véget vessünk.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII.tv. („Szja tv.”) fogalomrendszere egységesen tőkejövedelemnek ismeri azokat a jövedelem formákat, amelyek részleteit jelen cikk hivatott megvizsgálni és feltárni. Az Szja tv. ezen alcím alatt rendelkezett jövedelemformák közül jelen cikkben az osztalék, a kamat, az árfolyamnyereség, valamint az ellenőrzött tőkepiaci ügyleteket fogjuk megvizsgálni, mint a leggyakrabban előforduló tőkejövedelem fajták.

A kifizető

Mielőtt az egyes tőkejövedelmek részleteiről és rendszereiről beszélnénk, fontos tisztázni egy olyan fogalmat, amely meghatározó jelentéssel bír e témában és ezért visszatérő jelleggel szerepelni fog jelen cikkben, ez pedig a „kifizető” fogalma.

Az Szja tv. a fogalom definiálása érdekében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII törvény („Art.”) 7. § 31. pontjára utal vissza, illetve ahhoz képest is kiterjeszti a fogalmat. Ennek értelmében lényegében kifizető minden belföldi illetőségű szervezet vagy jogi személy, amely adóköteles jövedelmet vagy juttatást fizet ki; illetőleg olyan belföldi fióktelep vagy kereskedelmi képviselet, valamint belföldi illetőséggel rendelkező megbízott (pl. hitelintézet), amely külföldi vállalkozás nevében ilyen jellegű kifizetést teljesít.

A kamatjövedelem

Az Szja tv. a 65. § alatt tárgyalt kamatjövedelem egy rendkívül tág jövedelemtípust foglal magába, hiszen ebbe a csoportba tartozik többek között a magánszemély által tartott bankbetét vagy takarékbetét után járó kamat; a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kamata (mint például a kötvény); illetve a biztosítói kifizetésekből származó jövedelem (amely utóbbit jelen cikkben részleteiben nem érintjük).

A kamatjövedelem akkor realizálódik az adózónál amikor az vagy jóváírásra (vagy tőkésítésre) kerül az adózó számláján, vagy amennyiben a kifizetés átutalás vagy postára adás formájában kerül teljesítésre, úgy annak az adózó birtokbavételével realizálódik. A jövedelem megszerzésének időpontja azért bír relevanciával mert ez az időpont dönti el melyik adóévre keletkezik adókötelezettsége az adózónak.

Az Szja tv. lehetőséget ad a kamatjövedelem bizonyos költségek ellenében történő csökkentésére, különösen a kötvény és a kollektív befektetési értékpapír megvételekor a vételár részét képező, addig kifizetett kamat vagy hozamnak az összegével (ez a levonás nem kombinálható a korábban említett csökkentőtétellel). Leegyszerűsítve, amennyiben a vételár tartalmaz kamat vagy hozam jogcímen az eladót megillető értéket (hiszen addig az értékpapírt az eladó tartotta), úgy azzal az értékkel később csökkenthetjük a jövedelem alapját. Az amögötti logika az, hogy az ilyen módon a kifizetőtől kapott kamatot vagy hozamot mi már – vásárláskor – kifizettük az eladónak és ily módon juttatja érvényre a jogalkotó azt, hogy ne kerüljön megadóztatásra olyan jövedelem, amelyet ténylegesen nem realizált az adózó.

A törvény a 65. § (3) bekezdésben felsorol számos olyan bevételt, amely vagy nem minősül kamatjövedelemnek, vagy egyáltalán nem jövedelem az Szja tv. fogalomrendszerében. Ezek közül leginkább említésre méltó az a) pont ab) alpont, hiszen ezen rendelkezés explicit verbis kimondja, hogy az állampapír nem minősül jövedelemnek, így az adózót az állampapírból szerzett jövedelem nem terheli sem bevallási, sem pedig adófizetési kötelezettség!

Az osztalék származó jövedelem

Habár az Szja tv. 66. § (1) bekezdés hosszasan rendelkezik azokról a jövedelemtípusokról, amelyek egységesen osztaléknak minősülnek, mégis azt lehet mondani, hogy az osztalék tipikusan az adózót egy társasággal kapcsolatban fennálló tulajdonosi jogviszony alapján teljesített kifizetésből származó bevétele. Fontos felhívnunk arra a figyelmet, hogy az osztalék akkor realizálódik, amikor az kifizetésre kerül és nem pedig annak a határozathozatala időpontjában, vagyis mindaddig ameddig a rendelkezett osztalék nem kerül kifizetésre az adóalanynak, nem keletkezik adókötelezettsége erre vonatkozólag.

A kamatjövdelemmel ellentétben az Szja tv. nem ad lehetőséget az adóalap csökkentésére és emiatt az adóalap a realizált bevétel lesz. Továbbá, nem találunk olyan speciális rendelkezéseket a törvény osztalékból származó jövedelem alcíme alatt, amelyek alapján az osztalék ne minősülne jövedelemnek.

Az árfolyamnyereségből származó jövedelem 

Szemben a két korábbi tőkejövedelemtípussal, az Szja tv. – a 67. § (1) bekezdésben – konkrétan definiálja, hogy mi az, ami árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül; tudniillik ezen jövedelem „az értékpapír átruházás ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét”.

Ahogyan azt a jogalkotó egyes kamatjövedelem formáknál is megengedte, itt is lehetőség van a jövedelemalap csökkentésére, mégpedig a 67. § (9) bekezdésben felsorolt „értékpapír megszerzésére fordított érték” és „értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek” jogcímek alatt. Az előbbi csoporthoz tartozik például az értékpapír ellenértéke (vételára), míg az utóbbihoz az értékpapír megszerzéskor megfizetett illeték.

Az adókötelezettség – az osztalékkal azonos módon – a bevétel megszerzésének napján keletkezik; ha azonban a bevételt több időpontban szerzi meg az adózó úgy azt a vélelmet állítja fel a törvény, hogy a jövedelem összege az egész bevételhez viszonyított arányos részeként szerzi meg; vagyis, hogy a teljes bevételt csökkenteni kell az érvényesíthető költségek összegével, és az ezután fennmaradó jövedelem után járó adókötelezettség az annak a részletnek a realizálásának időpontjában keletkezik a törvény 67. § (4) bekezdése értelmében.

Az ellenőrzött tőkepiaci ügylet („ETÜ”) -ből származó jövedelem

Arra az alapvető kérdésre, hogy mi az az ETÜ-ből származó jövedelem erre egyszerre meg kell határozni, hogy mi minősül ilyen ügyletnek, és azt, hogy mi ez ebből származó jövedelem.

Az ETÜ az Szja tv. 67/A. § (3) bekezdésben meghatározott rendszerében olyan ügylet, amelyet az adózó a befektetési szolgáltatóval vagy a befektetési szolgáltató közreműködésével köt meg pénzügyi eszközre, árura, illetve a törvény szerinti szolgáltatás keretében devizára/valutára kötött pénzügyi elszámolással lezáródó ügyletre, amely vagy (1) a Magyar Nemzeti Bank mint a pénzügyi felügyelőrendszer tevékenységét képezi; vagy (2) EGT államban, illetve az olyan államban lévő befektetési szolgáltatóval vagy annak közreműködésével kötött az adózó, amellyel Magyarországnak kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye van hatályban; az ügylet az adott állam felügyeleti hatósága felügyelet tárgyát képezi; biztosított az információcsere a felügyeleti hatóság és a Magyar Nemzeti Bank között; valamint az adózó rendelkezik olyan – névre szóló –  igazolással, amellyel az adókötelezettség megállapítása lehetséges. Ebből értelemszerűen az következik, hogy amennyiben az ETÜ egy olyan államból származik, amely nem felel meg a fenti kritériumoknak, úgy az adózót az egyéb jövedelmébe köteles bevallani ezt a jövedelmet és megfizetni utána a személyi jövedelemadót.

Az ETÜ-ből származó jövedelem pedig „az adóévben elért pénzben elszámolt ügyleti nyereségek együttes összegének a magánszemélyt terhelő, az adóévben pénzben elszámolt ügyleti veszteségek és az ügyletkötéshez kapcsolódó, a befektetési szolgáltató által felszámított díjak együttes összegét meghaladó része”. A jövedelem tehát bevételnek a veszteségekkel és költségekkel csökkentett része.

Az adóalap kiszámítására először az elszámolható költségekkel, majd az adókiegyenlítés intézményéről ejtenénk néhány szót. Mindenekelőtt meg kell különböztetni az ETÜ-ből származó jövedelem keletkezésének két fajtáját: a pénzügyi elszámolással lezárt ügylet, illetve a nem pénzügyi elszámolással lezárt pozíció. Az előbbi esetén a jövedelem az ügylet eredménye (nyereség vagy veszteség) csökkentve a közvetlenül kapcsolódó költségekkel (illetve egyes nem közvetlenül kapcsolódó költségek is figyelembe vehetők). Az utóbbi esetén pedig a jövedelem az eladási árfolyamérték csökkentve járulékos költségekkel, valamint a vételi árfolyamérték és annak járulékos költségeivel. Ezekről a kifizetőnek minősülő befektetési szolgáltató az adózó részére igazolást állít ki az adóévet követő február 15. napjáig, illetve az adóhatóságnak ezen adatokat az adóévet követő január 31. napjáig szolgáltatja.

A költségeken felül az ETÜ-ből származó jövedelem egy különleges jövedelemtípus abból a szempontból, hogy az Szja tv. – nevezetesen a 67/A. § (6)-(8) bekezdése – lehetővé teszi az adókiegyenlítés intézményét. A törvény felkínálja azon jogosultságot az adózónak, hogy legfeljebb az előző két adóévben (tehát összesen 3 adóévre kiterjedően) az ETÜ-ből elért veszteséges eredményt a tárgyévi adóbevallásba feltüntesse és ezzel ezen értékkel csökkentse a tárgyévi adóalapját (feltéve, hogy ez a veszteség már korábban nem került felhasználásra). A törvény nem korlátozza az adókiegyenlítést egy adott ügyletre, hanem valamennyi ilyen típusú jövedelemre felhasználható (vagyis, ha veszteségem van UBER részvényen, azzal csökkenteni tudom a TESLA részvényből elért nyereségemet).

A tőkejövedelem bevallása, megfizetése

A tőkejövedelmek bevallására és megfizetésére az Szja tv. szinte azonos szabályokat állapít meg a kamatjövedelem, az osztalék, illetve az árfolyamnyereségre vonatkozóan. Mindhárom esetben kétféleképpen alakulhat ezen adókötelezettségek teljesítése hiszen amennyiben ezen jövedelem kifizetőtől származik, úgy azt a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg, és vallja be. Ezen felül két esetben maguk az adózó magánszemélyek kötelesek teljesíteni az adókötelezettségeket: egyrészt főszabály szerint akkor, ha nem kifizetőtől származik a jövedelem; másrészt pedig abban az esetben, amikor a jövedelem – kamatjövedelem esetén kizárólag kötvény vagy kollektív befektetési értékpapír átruházásából származó jövedelem – mértékét az adózó az annak megszerzésére fordított értékkel szándékozik csökkenteni.

Az osztalék esetében ezen adókötelezettségek tekintetében kiterjesztésre kerül a kifizető fogalom akként, hogy bele kell érteni az olyan hitelintézeteket vagy befektetési szolgáltatókat is, amelyek pusztán azt az értékpapír számlát vezetik, amelyre az adózó javára osztalék érkezik a nyilvántartott értékpapírok alapján.

A jelen cikkben tárgyalt többi tőkejövedelemtípustól eltérően az ETÜ esetében az adót minden esetben az adózó köteles bevallani és megfizetni. Az adó megállapítása alapjául a kifizetőtől kapott igazolás szolgálhat, vagy ha nem kifizetőtől származik a jövedelem (illetve, ha kifizetőtől származik, de az adózó úgy dönt, hogy maga vallja be és fizeti meg az adót) akkor az adózó befektetési szolgáltatótól kapott bizonylatok alapján vagy – az árfolyamnyereség körében leírt szabályok alkalmazásával – a saját nyilvántartása alapján állapíthatja meg.

Mindebből az következik, hogy amennyiben nem maga az adózót terheli a bevallási kötelezettség úgy nem köteles a jövedelmet szerepeltetni az adóbevallásában (illetőleg nem kell meglepődni azon, hogy nem szerepel az adóhatóság által elkészített adóbevallás-tervezetben). Továbbá, természetesen adófizetési kötelezettség sem fogja terhelni az adózót, hiszen az már levonásra került a jövedelemnek az adózó részére történő kifizetését megelőzően. Ellenben, ha mégis az adózóra esik ezen kötelezettség teljesítése akkor a 21SZJA nyomtatvány 160. és 198. sorok (11-12. oldal) kitöltésével tehet eleget, amelyre egyébként az adóhatóság honlapján található kitöltési útmutató nyújt segítséget.

Utolsó gondolatként megjegyeznénk, hogy azt a jövedelmet, amely külföldi devizában (vagy valutában) keletkezik (mind a bevételt, mind pedig a költségeket) annak realizálásának dátumán érvényes, hivatalos MNB devizaárfolyamok használatával kell átváltani forintra és eszerint bevallani, megfizetni.

A tőkejövedelmek után keletkezett adó bevallási kötelezettsége talán mégsem annyira komplex – és ijesztő – mint amennyire az ember elsőre gondolná, sőt, sok esetben nincs is ezzel további teendője az adózó magánszemélynek, hanem helyette a kifizető vallja be az adót, illetve ezen felül még meg is fizeti az adózó javára keletkezett jövedelemből. Magyarán, ritka az az eset amikor maga az adózónak kell elvégezni a „piszkos munkát”, és ha mégis, akkor a fentiek alapján nem érdemes emiatt elkerülni azt, hogy ilyen befektetésekbe belekóstoljon.

dr. Békés Balázs
dr. Pártay Róbert

További publikációk