GLOBÁLIS MINIMUMADÓ: ELSŐ PILLÉR – MENNYIT FOG FIZETNI A GOOGLE ÉS AZ AMAZON?

A globális minimumadó az elmúlt évtizedek legnagyobb, legfontosabb és a jövőre nézve legmeghatározóbb újítása a nemzetközi adózás területén. Cikksorozatunk első részében a minimumadó rövid hátterét, illetve az első pillér szabályait tekintjük át.

A világválságból történő kilábalást követően globális szinten indult el a lobbizás a multinacionális vállalatok adókijátszási és adókikerülési gyakorlatainak ellehetetlenítése érdekében, amelyet a Covid világjárvány által okozott gazdasági sokk, és az annak következményeként fellépő, majdnem minden országban növekvő államháztartási hiány és államadósság csak felerősített.

Az OECD ilyen környezetben dolgozott ki 2020-ra egy konszenzus alapú megoldást, melynek javaslatait a közzétett munkaprogramjában részletezte. A munkaprogramra nemzetközi viszonylatban többször BEPS 2.0.-ként hivatkoznak, de a hétköznapi beszédben sokszor csak „globális minimumadó egyezményként” szokták emlegetni.

A munkaprogramban közzétett javaslatok egy két pillérből álló megoldáson alapulnak. A második pillér (amellyel cikksorozatunk 2. részében foglalkozunk) feladata, hogy a megfelelő nagyságrenddel rendelkező vállalkozásoknál a cégcsoport vállalkozásai minden országban legalább 15%-os effektív adót fizessenek. Abban az esetben, ha valamely leányvállalat országában az adóteher ezt a mértéket nem érné el, úgy ezen hiányzó adót az anyavállalat országa szedné be az anyavállalattól. A második pillér bevezetése számos kisebb, alacsony adókulcsokkal külföldi beruházásokat magához vonzani próbáló, un. tőkeimportáló ország (pl. Magyaroroszág) számára hosszú távon negatív következményekkel járna. Az első pillért részben ezen államok kompenzálása – és ezáltal a csatlakozásra való rábírás – érdekében fejlesztették ki.

De miből is áll a második pillér mellett sokszor oly kevés reflektorfényhez jutó első pillér?

Az első pillér alapvető célja, hogy a világ legnagyobb vállalatai nyereségének egy része adóztathatóvá váljon és szétosztásra kerüljön a jövedelemszerzésben érintett valamennyi országban. Ezt úgy érné el, hogy a legnagyobb, 20 milliárd euróglobális árbevétellel és legalább 10%-os profitabilitással rendelkező multinacionális vállalatcsoportoknál a 10% feletti profittömegre egy 25%-os adót vetne ki. Ezt eredetileg a digitális gazdaság résztvevőire akarták alkalmazni, figyelemmel arra, hogy az utóbbi évtizedben világszerte elterjedtté vált digitális üzleti modellek alkalmazásával lehetőség nyílt arra, hogy egy vállalat bárhol a világon nyújtson szolgáltatásokat, illetve értékesítsen termékeket anélkül, hogy egy adott országban fizikai vagy jogi értelemben jelen lenne. A hagyományos üzleti modellekkel ellentétben a nemzetközi vállalatok a digitális üzleti modelleken keresztül egy másik ország végfelhasználóival közvetlen módon kerülhetnek üzleti kapcsolatba, közvetítő (pl. helyi viszonteladó) bevonása nélkül. Ilyen üzleti modellen alapul például az online értékesítő vállalkozások és tartalomszolgáltatók jelentős része. Ezt a digitális vállalatokra kialakított rendszert kívánják kiterjeszteni a legnagyobb vállalatokra. Az új megközelítés a hagyományos fizikai jelenlétre vonatkozó feltételek kiegészítéseként egy új gazdasági nexust vezet be, amely a tényleges piaci jelenlét, vagyis a végfelhasználók részére történt szolgáltatásnyújtás vagy termékértékesítés alapján az érintett országoknak jogalapot teremt a joghatóságuk alatt keletkezett és oda allokálható jövedelmek megadóztatására. Egy többlépcsős rendszer alapján ugyanakkor a jelenlegi szabályok alkalmazásával biztosítani kívánják a jövedelemallokációt azon országok részére is, ahol az egyes digitális üzleti vállalkozások tényleges fizikai vagy adójogi jelenléttel rendelkeznek. Személyi hatályát illetően az első pillér körülbelül száz vállalatcsoportot fog érinteni, melyből az OECD évente nagyjából 125 milliárd dollárnyi profittöbbletet remél beszedni.

Az első pillér mechanizmusának gyakorlati alkalmazásáról lássunk két kézzelfogható példát, jól ismert multinacionális vállalatok vonatkozásában.

A 2020-as adatok alapján a Google világszinten 182 milliárd dollár árbevételt és 40 milliárd dollár profitot realizált. Ebből 22 milliárd dollár fog extraprofitnak minősülni. Ennek a 25%-a, vagyis ~5,5 milliárd dollár ((40-(182*10%))*0,25%) adóztatási joga fog egy képlet alapján megoszlani a célországok közt. Ezt azután minden olyan ország, ahol a Google legalább 1 millió euró árbevételt realizál szabadon adóztathat a maga társaságiadó-kulcsával. Ugyanezen számítási módszer alapján várhatóan a Facebook, az Apple és a Microsoft is bele fog esni az első pillér „kalapjába”.

Ezzel ellentétben az Amazon 2020-ban 386 milliárd dollár árbevételt és 21 milliárd dollár profitot realizált. Tekintve, hogy ez alapján a globális profitrátája jóval 10% alatt van, nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy az Amazon-nak az első pillér szerint nem keletkezik majd plusz adófizetési kötelezettsége.
Magyarországon egyébként várhatóan nem lesz olyan vállalat, amely az első pillér adóztatása alá esne.

Az, hogy milyen mechanizmus alapján fogják megállapítani, hogy egy országban egy adott multinacionális vállalat mennyi bevételt realizált, milyen compliance kötelezettségei lesznek, hogyan és kik fogják beszedni és szétosztani a megállapított összeget, illetve jogvita esetén milyen fórumon szerezhet érvényt igazának egy vállalkozás, egyelőre még nem pontosan tudható. Az ezeket tisztázó részletszabályok kidolgozásán az OECD jelen írás lezárásakor is gőzerővel dolgozik.

Dr. Békés Balázs
Dr. Orbán Nikolett
Dr. Várady Márk

További publikációk