Építőipari munkálatok esetén gyakran találkozhatunk az adózás vonatkozásában az áfa problematikájával; fordított vagy egyenes adózás alkalmazandó egy adott ügyletre? Szolgáltatásnyújtás vagy termékértékesítés az ügylet tárgya? Hogyan számláz a generálkivitelező és az alvállalkozó?
Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az adót a szolgáltatás igénybevevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, vagy egyéb bejelentéshez kötött.
Tekintve, hogy az építkezések jelentős részében nem egy kivitelezést önállóan végző cég vesz részt, gyakori az a megoldás, hogy a megrendelő egy generálkivitelezőt bíz meg az ingatlan létrehozatalával, a generálkivitelező pedig az egyes részmunkák elvégzésére alvállalkozókkal köt szerződést.
Ilyen esetben – a generálkivitelező és megrendelője közötti ügyletre – az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés a) pontja szerinti fordított adózás vonatkozik (amely visszautal a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítésre), míg az alvállalkozók és a generálkivitelező közötti ügyletre a 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti fordított adózást alkalmazni, amely szolgáltatásnyújtásnak minősül.
Ez alapján, ha az építkezési munkálatok folyamán a generálkivitelező megbíz egy alvállalkozó kőművest, hogy végezze el az ingatlan felépítéséhez szükséges kőművesmunkákat (pl. főfalazás, térbetonozás, vakolás), az a generálkivitelező és a kőműves viszonyrendszerében az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti szolgáltatásnyújtásnak fog minősülni és fordítottan fog adózni. Amikor viszont az összes részmunka elvégzésével a generálkivitelező a szerkezetkész ingatlant értékesít a megrendelőnek, az az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti – szintén fordított adózás alá eső – termékértékesítésnek fog minősülni.
Ha a megrendelő az ingatlan létrehozására nem generálkivitelezőt bíz meg, hanem önállóan szerződik különböző vállalkozókkal az egyes részfeladatok elvégzésére, akkor a vállalkozók egyike sem teljesít a Áfa tv. 10. § d) pontja (termékértékesítés szabályai) szerinti ingatlanátadást, tehát minden ügylet tekintetében a szolgáltatásnyújtás szabályainak megfelelően a 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti fordított adózás alkalmazandó.
Problematikus lehet annak meghatározása is, hogy egy adott alvállalkozó részmunkálata egyáltalán szolgáltatásnyújtásnak minősül-e. Ez elsősorban akkor okozhat bonyodalmat, amikor egy ügylet esetében egyszerre van jelen termékértékértékesítési és szolgáltatásnyújtási elem is. Megemlítendő, hogy e tekintetben a tényleges tartalom a döntő tényező, a szerződés elnevezésének nincs sok jelentősége.
Erre példa, amikor egy alvállalkozó nyílászárókat gyárt le, értékesít, illetve azok beszerelését is vállalja. A Kúria ítéleteiben kimondta, hogy nem termékértékesítés, hanem szolgáltatásnyújtás valósult meg azon ügyletek esetében, amikor egyedi méretre legyártott nyílászárók lakóházakba való beépítése történt. Mivel a nyílászárók megvásárlása kizárólag azok beszerelésével együtt merült fel, a Kúria álláspontja szerint a jogügylet az építési-szerelési munka tipikus esete, amelyre a fordított adózás szabályai alkalmazandók. A Kúria szerint az ügylet domináns célja nem egy-egy nyílászáró megvásárlása, hanem a legyártás, leszállítás és szakszerű beszerelés ugyanazon vállalkozótól történő együttes megrendelése.
