A globális minimumadó témájában készült cikksorozatunk harmadik és egyben utolsó cikkéhez érve olvasóink már megismerhették a globális minimumadót felosztó allokációs módszertant, valamint a kapcsolódó számítási mechanizmust. A globális minimumadó biztosításáról szóló 2022/2523 EU Irányelv magyar jogba történő átültetésére vonatkozó szabályokat tartalmazó törvényt 2023. november 30. napján fogadta el az Országgyűlés. Jelen cikkünkben a 2024. január 1-jén hatályba lépett, a globális minimum-adószintet biztosító kiegészítő adókról és ezzel összefüggésben egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LXXXIV. törvény („Minimumadó Törvény”) főbb szabályait foglaljuk össze.

Az illetőség megállapítása és a törvény hatálya

Mindenekelőtt azt szükséges meghatározni, hogy mely szervezet minősül a Minimumadó Törvény szerinti belföldi illetőségnek, hiszen ez alapján állapítható meg, hogy kit terhelnek a törvényben foglalt adókötelezettségek. A Minimumadó Törvény követi a nemzetközi adóban bevett gyakorlatot, azaz főszabályként az ügyvezetési helye szerint állapítja meg egy szervezetnek az illetőségét, és csak ennek eredménytelensége esetén veszi figyelembe az alapítási helyét. Amennyiben egy szervezetnek egyszerre két államban is megállapítható az illetősége és az érintett államok nem rendelkeznek adóegyezménnyel, akkor az illetőséget aszerint állapítják meg, hogy melyik államban keletkezett az adott adóévben magasabb lefedett adókötelezettség. Ha ez az adókötelezettség azonos vagy nulla, akkor a nagyobb gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivét összege lesz a döntő az illetékesség szempontjából; amennyiben pedig ez is azonos vagy nulla lenne, úgy az adott szervezet nem rendelkezik a törvényben meghatározott adókötelezettségek tekintetében illetőséggel (ez utóbbi szabály azonban nem vonatkozik a végső anyavállalatokra). A fentiekből következően egy adott szervezet – mint a kiegészítő adó alanya – abban az esetben esik a Minimumadó Törvény személyi hatálya alá, ha az ügyvezetési helye, ennek hiányában pedig az alapítási helye Magyarország.

Elismert belföldi kiegészítő adó

A kiegészítő adó alanyát a Minimumadó Törvény 1. § (5) bekezdése alapján háromféle adókötelezettség terhelheti, nevezetesen

• az elismert belföldi kiegészítő adó („QDTT”),
• a jövedelem-hozzászámítási kiegészítő adó („IRR”), valamint
• az aluladóztatási kiegészítő adó („UTPR”).

Az Európai Unió – a tagállamok adóügyi szuverenitását fenntartva – lehetővé tette, hogy a felmerülő kiegészítő adó elsősorban hazai környezetben kerüljön megadóztatásra, ezért amennyiben az adott tagállam élt a lehetőséggel és a QDTT-t bevezette a belső jogába, úgy a belföldön keletkezett kiegészítő adó ezen módszer szerint kerül kielégítésre.

Magyarország élt ezzel a lehetőséggel és a Minimumadó Törvény 4. alcím alatt bevezette a QDTT-t, kimondva, hogy „a multinacionális vállalatcsoportnak és a nagyméretű belföldi vállalatcsoportnak valamennyi Magyarországon e törvény szerinti illetőséggel rendelkező alacsony adóterhelésű csoporttagja az elismert belföldi kiegészítő adó hatálya alá tartozik az adóévre vonatkozóan.” Ez pedig azt eredményezi, hogy amennyiben egy belföldi illetőséggel rendelkező adóalany által az adóévben megfizetett valamennyi (lefedett) jövedelem adója nem éri el a globális minimumadó által megkövetelt 15%-os értékhatárt, úgy az adókülönbözetnek a megfizetése – az IRR szabályai alapján – nem a végső anyavállalat illetősége szerinti államában kerül megfizetésre, hanem a magyar államkasszába fog befolyni.

A kiegészítő adó kiszámításának metodikája azonos a három módszertan tekintetében, nevezetesen a kiegészítő adó a módosított elismert nyereség vagy veszteség és lefedett adók szorzata – mint tényleges adókulcs – és a 15% minimumadó közötti különbsége képezi. A Minimumadó Törvény kiegészíti az irányelv rendelkezéseit azzal, hogy példálózó jelleggel a társasági adót, a helyi iparűzési adót, az innovációs járulékot és az energiaellátók jövedelemadóját lefedett adóként nevesíti.

A Minimumadó Törvény bizonyos feltételek teljesülése esetén előírja a magyar számviteli szabályok, az IFRS, avagy a végső anyavállalat által a konszolidált beszámoló elkészítése során alkalmazott számviteli szabályainak kötelező alkalmazását.

• A magyar számviteli szabályai vagy az IFRS szabályai kötelezően alkalmazandók abban az esetben, ha valamennyi belföldi csoporttag azonos számviteli szabályokat alkalmaz és társasági adókötelezettségét ugyanezen szabályok alapján állapítja meg, vagy adókötelezettség hiányában ezen nyilvántartásokat független könyvvizsgáló ellenőrizte.
• Amennyiben a belföldi csoporttagok a fentebb említett két sztenderd („helyi pénzügyi számviteli standard”) közül eltérő szabályok alapján vezetik a nyilvántartásaikat, úgy a kiegészítő adó meghatározására az IFRS szabályai az alkalmazandók.
• Amennyiben a nyilvántartásait valamely belföldi csoporttag nem helyi pénzügyi számviteli standard alapján vezeti, úgy a Minimumadó Törvény előírja a végső anyavállalat által a konszolidált beszámoló elkészítése során alkalmazott számviteli szabályok alkalmazását.
• Szintén a végső anyavállalat konszolidált beszámoló elkészítése során alkalmazott számviteli szabályokat kell alkalmazni a kiegészítő adó kiszámítása során, amennyiben valamely belföldi csoporttag adóéve eltér a csoport által alkalmazott adóévtől.

 Egyes hazai adózási sajátosságok kezelése a minimumadó tükrében

A hazai társasági adó rendszere – a feltételeknek való megfelelés esetében – lehetővé teszi a halasztott adófizetést, amely tulajdonképpen a könyvekben bevételként elszámolt összegeket visszacsökkenti, majd egy a jövőben esedékesség időpontban visszanöveli és így az visszakerül a társasági adó alapjába. Mivel a globális minimumadó számítási metodikája a számviteli eredményből indul ki (nem pedig az adóalapból) és azt veti össze a (kiigazított) lefedett adókkal, adódik egy olyan diszkrepancia, ahol bár a számviteli eredményben még szerepel a halasztott adófizetés alapját képező eredménytétel, ámde a lefedett adók körében nem. A Minimumadó Törvény a fenti visszásságot akként rendezi, hogy a lefedett adókat kiigazítja és ezúton „visszarakja” az halasztottadó összegét. A lefedett adók egyenlege a korábbi évekre vonatkozó elhatárolt veszteséggel is kiigazítható.

A globális minimumadó kiszámítása során a halasztott adón túlmenően gondot okoz az adókedvezmények kezelése hiszen ezen módosítások is már az adóalapban jelennek meg. Ellentétben a fentiekkel a Minimumadó Törvény által figyelembe vett adókedvezmények szűk körét nem a lefedett adók kiigazítási útján véli kezelni, hanem az elismert nyereség és veszteség kiigazításával. A nem elismert adókedvezmények összegével nem igazítható ki a számviteli eredmény, amelynek eredményeként ezen összegeknek megfizetésre kell kerülnie a globális minimumadón keresztül.

Bevallás, bejelentés teljesítési határidő

A határidők vonatkozásában fontos kiemelni, hogy az adóalanyoknak az átmeneti évvel érintett adóév utolsó napjától számított 18 hónapjuk van az adatszolgáltatásra, illetve bevallási kötelezettségeik teljesítésére.

A jelen bejegyzésben szereplő tartalom nem minősül jogi, illetve adótanácsadásnak és nem hoz létre megbízási szerződést. Minden esetben szükséges az adott ügy egyedi, részletes ismerete annak megítéléséhez és a személyre szabott megoldás megtalálásához. Kérdés esetén keressen minket bizalommal a http://www.bekespartners.com/ weboldalon található elérhetőségeken!