„Reddite ergo quae sunt Caesaris”, azaz adjátok meg a császárnak, ami a császáré, szól a jézusi példabeszéd. Az emberiség eddigi történelmében az adóztatás joga mindig az adott földrajzi terület felett hatalmat gyakorló szuverént illette, az adókról pedig nem globálisan, hanem lokálisan gondolkoztak – ilyeténképpen pedig nem is folytatódhatott volna úgy a mondás, hogy ha a római császár esetlegesen nem szed adót, úgy a perzsa királynak kétszeresen kell azt megfizetni. A globális minimumadó bevezetése tehát méltán nevezhető történelmi jelentőségűnek.

Három részes cikksorozatunkat ugyanakkor nem pusztán a minimumadóztatás civilizációs szerepe ihlette: célunk azt bemutatni a kedves Olvasónak, hogy az új adó mely adózókat fogja érinteni és milyen feltételek mentén. A témakör különös aktualitását adja a Pénzügyminisztérium által 2023. október 17-én közzétett, a globális minimum-adószintet biztosító kiegészítő adókról szóló törvénytervezet, amely értelmében már 2024. január 1-től hatályos és alkalmazandó lenne a minimumadó beszedés több szabálya is. Jelen írásunk a szabályozás fejlődését, a tervezett új adó legfontosabb fogalmi ismérveit, valamint a minimumadó beszedési mechanizmusát járja körül. Az adó kiszámításának módszerével és a tervezett magyar szabályozással következő cikkünkben foglalkozunk részletesebben.

A KEZDETEK

2021. októberében több, mint 130 ország – amelyek együttesen a globális GDP több, mint 90%-a felett rendelkeznek – megállapodott a multinacionális vállalatokra vonatkozó minimum adórendszer, az ún. „második pillér” bevezetéséről. Nem sokkal később, 2021. decemberében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) közzétette a fent nevezett második pillér keretszabályait, a „Global Anti-Base Erosion Proposal” azaz „GloBE”-ot.
A második pillérben meghatározott globális minimumadó célja – rendkívül leegyszerűsítve – , hogy a GloBE szabályai szerint meghatározott 15%-os effektív adókulcsot a 750 millió eurós éves árbevételi értékhatárt a tárgyidőszakot megelőző 4 évből legalább 2 évben meghaladó multinacionális vállalatcsoportok a működésük által érintett minden joghatóságban megfizessék. Kormányzati vagy nonprofit szervezetek nem tartoznak GloBE szabályainak hatálya alá. A keretszabályok tartalmaznak de minimis szabályokat, amelyek alapján a multinacionális vállalatcsoport azon joghatóság alá tartozó vállalatrészei, amelyekben a GloBE szabályai szerint az adott joghatóságban realizált átlagos árbevétele vagy átlagos jövedelme meghatározott határérték alatti, mentesülhetnek a kiegészítő adó megfizetése alól.
Ha egy ország kedvező adójogi berendezkedése miatt a GloBE által előirányzott 15%-os adókulcsnál alacsonyabb terhet róna a joghatósága alatt regisztrált adóalanyokra, a szabályozás értelmében ezt a különbözetet kiegészítő adó formájában meg kell fizetnie a vállalatcsoportnak. A kiegészítő adó – úgynevezett „top-up tax” – allokálása és megállapítása azonban rendkívül összetett szabályozás alapján történik, így a továbbiakban ezen szabályrendszer sarokpontjait kívánjuk ismertetni. A szabályokat a globális minimumadót az uniós tagállamok számára előíró EU 2022/2523 irányelv rendelkezései tükrében mutatjuk be. 

A BESZEDÉS MECHANIZMUSA

A globális minimumadó működésének egyik kulcskérdése, hogy miképpen érvényesíthető egy, leányvállalatai révén számos joghatóságban jelen lévő multinacionális cég esetében a 15%-os tényleges adókulcs megfizetése, figyelembe véve, hogy számos országban nincs bevezetve társasági adó, vagy bevezették ugyan, de az alkalmazandó adókulcs vagy a kedvezmények utáni tényleges adókötelezettség nem éri el az elvárt 15%-ot.
Amint korábban említettük, az ilyen, aluladóztatott országokban jelenléttel bíró cégek kiegészítő adó fizetésére lesznek kötelesek, ezen adó beszedési mechanizmusa kapcsán az irányelv alapján három fő szabály különböztethető meg:

• a jövedelem-hozzászámítási szabályt (IIR)
• az aluladóztatott kifizetések szabályát (UTPR), illetőleg
• az elismert belföldi kiegészítő adót (QDMTT).

A jövedelem-hozzászámítási szabály (IIR)

Az IIR szabály alapján kiegészítő adó fizetésére kötelezettek lesznek az uniós anyavállalatok az alacsony adóterhelésű csoporttagjaik tekintetében. A szabályozás értelmében nem csak a végső anyavállalatok, hanem a közbenső uniós anyavállalatok is adófizetésre kötelezhetőek, utóbbiak esetében akkor alkalmazandó a kiegészítő adó mechanizmusa, ha a végső anyavállalat olyan illetőségben található, amely nem alkalmazza a minimumadó szabályozást és nincs másik olyan közbenső anyavállalat, amely ellenőrző részesedéssel rendelkezne az említett közbenső anyavállalatban és alkalmazza az IIR szabályokat.
A fenti szabály működését az alábbi ábrán ismertetjük:

Az aluladózott kifizetések szabály (UTPR)

Amig az IIR szabályok a leányvállalatok után telepítenek adófizetési kötelezettséget az anyavállalatra, azaz „alulról-felfelé” irányú az adó allokációja, addig a UTPR szabály működése ellentétes logikát követ: amennyiben a végső anyavállalat olyan joghatóságban található, amely nem alkalmazza az IIR szabályokat (és a kiegészítő adót már az IIR szabályok alapján más közbenső anyavállalat sem fizette be), úgy a UTPR szabálya szerint valamelyik alacsonyabb szinten elhelyezkedő leányvállalat köteles a kiegészítő adó megfizetésére. A UTPR szabály működését az alábbi ábrán mutatjuk be:

Amennyiben több tagállami leányvállalat is adófizetésre kötelezetté válna a UTPR szabály alapján, úgy a tagállamra jutó kiegészítő adó arányát a tagállamokban lévő munkavállalói létszám és a tárgyi eszközök értékét figyelembe vevő képlet alapján kell kiszámítani.

Az elismert belföldi kiegészítő adó (QDTM)

A QDTM lehetővé teszi a tagállamok számára kiegészítő adó bevezetését arra az esetre, ha a tagállamban letelepedett leányvállalat által fizetett effektív adó nem érné el a minimumadó számítási módszere szerint elvárt 15%-os mértéket. Az említett tagállamban működő csoporttagok után ilyen esetben tehát nem keletkezne adófizetési kötelezettség az anyavállalat szintjén, hiszen az illetőség szerinti országban megfizeti a 15%-os effektív adót. A magyar jogalkotó is tervezi QDTM bevezetését, ezáltal a költségvetés többletbevételekre is szert tehet a hazánkban működő multinacionális vállalatok révén, amelyek korábban a 9%-os társasági adókulcs alapján számolták ki a fizetendő társasági nyereségadójukat.

Következő cikkünkben a kiegészítő adó számítási módszerét mutatjuk be. Amennyiben kérdése merülne fel a téma kapcsán, forduljon szakértőinkhez!

A jelen bejegyzésben szereplő tartalom nem minősül jogi, illetve adótanácsadásnak és nem hoz létre megbízási szerződést. Minden esetben szükséges az adott ügy egyedi, részletes ismerete annak megítéléséhez és a személyre szabott megoldás megtalálásához. Kérdés esetén keressen minket bizalommal a http://www.bekespartners.com/ weboldalon található elérhetőségeken!