Az ügyintézési igények között a követelések behajtása kiemelt helyet foglal el, ez az egyik leggyakoribb jogi feladat, amellyel ügyfelek ügyvédhez fordulnak. A hitelezőknek ugyanakkor nincs mindig könnyű dolga követeléseiknek érvényt szerezni: az adósok fizetési hajlandóságának csökkenése és jogszabályi kiskapuk ügyes kihasználása egyre nagyobb kihívást jelent számukra, különösen, ha határon átívelő ügyekről van szó. Az európai fizetési meghagyás (EUFMH vagy más néven European Payment Order, EPO) azonban hatékony eszközt kínál a hitelezők számára az ilyen jellegű követeléseik érvényesítésére. E cikk célja az európai fizetési meghagyás jellegének, alkalmazási körének, valamint működésének bemutatása.
Mi az EUFMH?
Az európai fizetési meghagyás egy alternatív igényérvényesítési eszköz az Európai Unióban. Lényege, hogy egy egységes, standardizált folyamat segítségével biztosít lehetőséget a hitelezőknek az adósok elleni lejárt pénzköveteléseik érvényesítésére polgári és kereskedelmi ügyekben. A hatékony ügyintézést elősegítendő, napjainkban az EPO eljárás mind papír, mind elektronikus módon kezdeményezhető.
Alkalmazási kör
Az EPO intézményét az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK számú rendelete szabályozza. Míg a “belföldi” fizetési meghagyásos eljáráshoz hasonlóan nem vitatott, lejárt pénzkövetelések behajtására szolgál, megindítani kizárólag olyan esetekben lehet, ha a felek közötti viszony határon átnyúló jellegű. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Magyarországon akkor indítható európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti eljárás, ha a hitelező vagy az adós székhelye vagy lakóhelye egy másik uniós tagállamban található.
A fentebb említett jogszabály azt is részletezi, milyen jellegű követelések esetén fordulhatnak a hitelezők európai fizetési meghagyáshoz. Ennek értelmében nem tartoznak a rendelet hatálya alá – többek között – a házassági vagyonjogon, az öröklési jogviszonyon alapuló igények, a közigazgatási jogkörben okozott károk megtérítése iránti igények, valamint a szerződésen kívüli kötelmekből eredő követelések. További fontos jellemző, hogy elletétben a magyar fizetési meghagyásos eljárással, a rendelet hatálya alá tartozó követelések értékhatárra tekintet nélkül érvényesíthetőek az EPO keretei között.
Az eljárás menete
Az európai fizetési meghagyás bevezetésének egyik elsődleges indoka a lejárt követelések behajtásának egyszerűsítése volt, ezért az EPO eljárása is felhasználóbarátan zajlik. Kérelemre indul, a rendelet mellékletében található formanyomtatványon, mely elektronikusan is kitölthető. A benyújtó köteles megjelölni a felek adatait, valamint a követelés jellegét és összegét is, valamint fel kell tüntetnie magát a követelést alátámasztó bizonyítékokat. A kitöltést követően a kérelmet az illetékes hatósághoz kell benyújtani, ami tagállamonként változik – Magyarországon ez a közjegyző, más országokban a bíróság. Amennyiben a formanyomtatványt helyesen töltötték ki, a hatóság harminc napon belül kibocsátja az európai fizetési meghagyást. A kérelem benyújtása során eljárási díjat is kell fizetni, amely mértéke Magyarországon a díjalap (azaz a követelt összeg) 3%-a, de legalább 8.000,- Ft és legfeljebb 300.000,- Ft, továbbá a kézbesítés díját is meg kell előlegezni. Fontos még kiemelni, hogy ugyan a nyomtatványt magyar nyelven kell kitölteni, ajánlott egy kötelezett tagállama szerinti változatot is készíteni, mert a hatóság a kibocsátást követően köteles a meghagyást az adós részére megküldeni.
A kézbesítést követően az adósnak 30 napon belül ellentmondást nyújthat az EPO-val szemben, amelyet részletesen indokolnia sem szükséges. Ha az adós e lehetőségével élve megtámadja az európai fizetési meghagyást, az ügy perré alakul és a nemzeti jog szerint illetékes polgári jogi bírósághoz kerül. Amennyiben azonban az adós nem vitatja az igényt, a fizetési meghagyás automatikusan végrehajthatóvá válik.
Magyarországon a végrehajtást a közjegyző rendeli el, aki a jogosult kérelmének beérkezésétől és a díjalap 1%-át kitevő, de legalább 8.000,- Ft és legfeljebb 150.000,- Ft díj megfizetésétől számított 15 napon belül végrehajtási lapot állít ki, megindítva a végrehajtási eljárást. Amennyiben a végrehajtást más tagállamban kérik (azaz az adós végrehajtás alá vonandó vagyona más tagállamban található), a Magyarországon végrehajthatónak nyilvánított fizetési meghagyás pár kivételtől eltekintve közvetlenül érvényesíthető más uniós tagállam hatósága előtt is azzal, hogy a végrehajtás elrendelésére annak a tagállamnak az előírásai vonatkoznak, amelyben az elrendelést kérik. A külföldi államban történő végrehajtás során az adott tagállamban működő ügyvéd igénybevétele sok esetben nem mellőzhető.
Konklúzió
A fentebb kifejtettek alapján látható, hogy az európai fizetési meghagyás intézményének bevezetésével jelentősen egyszerűsödött a hitelezői követelések érvényesítése. Az EPO azonban nem csupán a hitelezőknek jelent előnyt, hanem az adósok számára is kedvező lehet, akik ezáltal könnyebben reagálhatnak a követelésekre, elősegítve a határon átívelő ügyletek gördülékenységét és megkönnyítve az uniós belső piac zavartalan működését. A zökkenőmentes ügyintézés érdekében érdemes lehet szakemberhez fordulni, aki a vonatkozó jogszabályok teljes ismeretében még inkább leegyszerűsíti a folyamatot.