Az otthoni munkavégzés biztosítása az elmúlt években a munkavállalói elégedettség növelésének egyik hatékony eszköze volt. A koronavírussal összefüggésben ez a munkavégzési forma még inkább előtérbe került: a járványkezelés során elrendelt állami korlátozások mellett sok munkáltató az otthoni munkavégzés bevezetésével, vagy az addig biztosított lehetőségek kiszélesítésével tudta fenntartani működőképességét. A távmunkavégzésre vonatkozó gyakorlati igényekre válaszul a jogalkotó a veszélyhelyzet ideje alatt rendeletekkel új szabályokat vezetett be, rugalmasabbá téve az addigi szabályrendszert. Ezek egy részéből kiindulva az Országgyűlés 2021. december végén elfogadott törvénnyel a távmunkavégzést érintően módosította a Munka Törvénykönyvét (továbbiakban: Mt.) és egyéb vonatkozó rendelkezéseket, biztosítva ezen munkavégzési forma – korábbiaknál rugalmasabb – alkalmazásának lehetőségét a pandémia lecsillapodását követő időszakban is.
A veszélyhelyzet alatt meghozott egyes rendeleti szabályokon alapuló törvénymódosítás a koronavírus miatt kihirdetett veszélyhelyzet megszűnésével lép hatályba. A lentiekben rövid áttekintést adunk a távmunkát érintő törvénymódosítás főbb rendelkezéseiről.
Az Mt. – cikkünk megjelenésének időpontjában – hatályos szabályozása szerint a távmunka a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják. Ehhez képest a törvénymódosítás szerint a távmunka tágabb kört fed le és nagyrészt megegyezik a köznyelvben használt ‘home office’ kifejezés jelentéstartalmával. Így a módosítás lehetővé teszi, hogy távmunka keretében a munkavállaló a munkáltató székhelyétől, telephelyétől eltérő helyen a munkaidő csak egy részében végezzen munkát, azaz a munkáltatók által korábban is gyakran alkalmazott rendszer szerint a munkavállaló a munkaideje egy részében a munkáltató székhelyén, telephelyén dolgozhat, másik részében – jellemzően a felek által meghatározott napokon – pedig otthonról teljesítheti feladatait. Mindez – másképpen megfogalmazva – azt is jelenti, hogy a részbeni otthoni munkavégzés a módosítás alapján távmunkának minősül, így meg kell felelnie a törvény rendelkezéseinek, ami miatt a munkáltatóknak érdemes felülvizsgálniuk a korábban alkalmazott ‘home office’ szabályozásukat.
A törvénymódosítás nem korlátozza távmunkát a számítógéppel folytatható tevékenységekre, így – a szükséges feltételek fennállása mellett – nem csak ‘irodai’, hanem más jellegű munka is végezhető a munkáltató telephelyétől eltérő helyen. Ezzel kapcsolatban a munkavédelemről szóló törvény módosuló rendelkezései tartalmaznak megkülönböztető rendelkezést: amennyiben számítástechnikai eszközzel történik a munkavégzés, akkor a munkavállaló önállóan jogosult megválasztani a munkavégzés helyét, figyelemmel természetesen az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeire, amelyről a munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót. Ezen feltételeknek való megfelelést a munkáltató távolról, szintén számítástechnikai eszköz alkalmazásával ellenőrizheti. Míg abban az esetben, ha a munkavégzés nem számítástechnikai eszközzel történik, a felek csak közösen választhatják ki a munkáltató telephelyétől eltérő munkavégzési helyet, amelyet a munkáltató köteles előzetesen ellenőrizni, illetőleg később is köteles rendszeresen meggyőződni arról, hogy a távmunkavégzési helyen a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek.
További fontos eltérés a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest, hogy a módosítás értelmében a munkarend fő szabályként nem kötetlen, azaz a munkavállalónak az általános – munkáltatónál alkalmazott – munkarend szerint kell rendelkezésre állnia és munkát végeznie távmunka keretében is (azonban ettől a felek eltérhetnek és kötetlen munkarendben is megállapodhatnak).
Változatlan szabály ugyanakkor, hogy a munkáltatónak és a munkavállalónak meg kell állapodnia a távmunkavégzésben; azaz, nem elegendő egy belső munkáltatói szabályozás (jellemzően home office szabályzat) alkalmazása, mivel a távmunka egyoldalú, munkáltató általi elrendelésére nincs lehetőség; szükséges a munkaszerződés módosítása, kiegészítése is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindent a munkaszerződésben kell szabályozni; épp ellenkezőleg, a munkaszerződés módosításán felül a részletkérdéseket (így különösen például az ellenőrzés során alkalmazott eszközökről való tájékoztatást vagy az egészséges és biztonságos munkavégzés távmunkára vonatkozó feltételei meghatározását) javasolt belső munkáltatói szabályzatban rendezni. Mindezek mellett a jelenleg hatályos szabályokkal összhangban a munkáltató a jövőben is köteles lesz minden olyan tájékoztatást megadni a távmunkát végző munkavállaló részére, amelyet más munkavállalóknak biztosít.
A fentiek alapján távmunkának minősül, ha a munkavállaló a munkaidő teljes egészében, vagy csak egy részében a munkáltató telephelyétől eltérő helyen végez munkát. Ezzel kapcsolatban a törvénymódosítás alapján a munkavállaló távmunkavégzés alkalmazása esetén a munkáltató telephelyén adott tárgyévben legfeljebb a munkanapok egyharmadában végez(het) munkát. Továbbá – főszabály szerint – távmunka keretében a munkáltató utasítási joga csak a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki és a munkáltató ellenőrzési jogát távolról, számítástechnikai eszköz alkalmazásával gyakorolja, valamint köteles biztosítani, hogy a munkavállaló a területére beléphessen és más munkavállalóval kapcsolatot tartson. Ezen szabályoktól azonban a felek a munkaszerződésben eltérhetnek, így például a munkáltató telephelyén és azon kívüli munkavégzés aránya vagy az ellenőrzés módjának meghatározása is eltérően szabályozható (különösen például akkor, ha nem számítástechnikai eszközzel történik a munkavégzés). Utóbbival kapcsolatban a felek például megállapodhatnak helyszíni ellenőrzésben is, azonban fontos szabály, hogy az ellenőrzés nem jelenthet a munkavállaló, valamint a távmunkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet, így a munkáltatónak tartózkodnia kell e személyek szükségtelen zavarásától.
A törvénymódosítás a munkavégzés eszközét tekintve is szabadságot ad a feleknek; a távmunkavégzés nem csak a munkáltató, hanem a munkavállaló által biztosított munkaeszközzel is történhet. Ez esetben a munkáltató köteles meggyőződni a munkaeszköz egészséget nem veszélyeztető és biztonságos állapotáról, azonban ezt követően a munkaeszköz e feltételeknek megfelelő állapotának fenntartásáról nem a munkáltató, hanem a munkavállaló felelőssége gondoskodni.
Távmunkavégzéssel kapcsolatban a munkavállalónak költségei merülhetnek fel, amelyek megtérítésére az Mt. általános szabályai szerint igényt tarthat. A munkavégzéssel kapcsolatban felmerült költségek igazolása, tételes elszámolása azonban nehézkes lehet (pl.: otthoni internethasználat esetén), ezért a törvényhozó lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató költségtérítés címén, tételes igazolás nélkül, SZJA mentesen juttasson a munkavállalónak havonta legfeljebb az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékának megfelelő összeget. Fontos szem előtt tartani, hogy ez a lehetőség csak akkor áll fenn, ha a felek nem tételes elszámolást alkalmaznak.
Összegezve: A távmunkavégzés módosuló szabályai a korábbi szabályozással szemben nagyobb mozgásteret és rugalmasságot biztosítanak a munkáltató és a munkavállaló számára a távmunka alkalmazására. Tekintettel arra, hogy a törvénymódosítás alapján a részbeni otthoni munkavégzés is távmunkának minősül, a munkáltatóknak érdemes felülvizsgálniuk a korábbi gyakorlatukat, belső szabályzataikat, illetőleg új ‘home office’ rendszer kialakításánál javasolt körültekintően, az új szabályozást szem előtt tartva eljárni, mind a munkaszerződések módosítása, mind a belső munkáltatói szabályzatok megalkotása során.
