Behajtási költségátalány 2. rész – A TIGÁZ 2 milliárd forintos tévedése

2019. október 3.

A behajtási költségátalány jogintézményének részletes áttekintésére sor került az e cikkel azonos címet viselő korábbi írásban. Megismerhette az olvasó egyrészt a jogintézmény lényeges tulajdonságait, másrészt pedig azokat az esetköröket, amikor kötelező – és amikor nem kötelező – a díj megfizetése. Habár elsőre egyszerűnek tűnik a két eset elhatárolása, mégis előállt az a helyzet a TIGÁZ Tiszántúli Gázszolgáltató Kft.-nél, hogy az több mint 33 ezer felhasználóval szemben jogtalanul követelt 2.119.314.522 forintot behajtási költségátalány jogcímen.

Tekintsünk vissza egy pillanatra az előző írásban megállapítottakra. Fontos előzőleg felidézni a 2016. évi X. törvény (Bektv.) 3.§ (1) bekezdésben foglalt rendelkezését, miszerint  késedelem esetén a követelés jogosultja igényt tarthat a törvényben meghatározott €40-nak megfelelő összegre a (2) bekezdésben meghatározott 1 éves jogvesztő határidőn belül, kizárólag akkor, ha a (3) bekezdésnek megfelelő módon nem menti ki a késedelmet a kötelezett fél.

A TIGÁZ 2016. augusztus 23-ig a késedelmesen megfizetett számlákra vonatkozólag több mint 30 ezer felhasználótól több mint 2 milliárd forint összegben követelte a behajtási költségátalány megfizetését. A TIGÁZ a Ptk.-nak a behajtási költségátalányra vonatkozó rendelkezéseire, illetve a Bektv. -nek a rendelkezéseire hivatkozott függetlenül attól, hogy a mindenkori üzletszabályzatban szerepelt volna ennek a követelhetőségének jogosultsága. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalhoz megérkezett felhasználói megkeresésések alapján a Hivatal hivatalból indított eljárást.

A TIGÁZ, mint a jogosult egyrészt arra hivatkozott, hogy – habár törvény előírja az üzletszabályzatoknak a jogszabályokkal és jogszabályváltozásokkal való összhangját – mivel a Bektv. tiltja a behajtási költségátalány alkalmazásának kizárását vagy €40-nál kisebb összegben való alkalmazását ezért a TIGÁZ ipso iure alkalmazhatta ezt a jogintézményt függetlenül attól, hogy konkrétan megemlítette volna az üzletszabályzatban. Másrészt a TIGÁZ azt állította, hogy annak ellenére, hogy a törvény kógens jellegéből fakadóan nem szükségszerű az ilyen jellegű jogosultságnak az üzletszabályzatban való foglalása, mégis utalt a behajtási költségátalány alkalmazására az üzletszabályzati rendelkezésével miszerint ˝szerződésszegés esetén a GET, a Vhr., és a Ptk. vonatkozó rendelkezései, valamint az egyetemes szolgáltató üzletszabályzatában foglalt előírások az irányadók˝.

A Hivatal a 4410/2016. számú határozatában elsősorban a TIGÁZ azon állítására reagált miszerint a behajtási költségátalány kizárása jogszabálysértő jellege automatikusan azt eredményezi, hogy azt a másik szerződő félnek ismernie is kell, és kötelezettségét is képezi függetlenül annak kikötésétől. A Hivatal a Bektv. -t idézve felhívta a TIGÁZ figyelmét arra, hogy a törvény a jogosult számára csupán megteremti a lehetőséget a behajtási költségátalány követelésére és nem pedig annak kötelező alkalmazását írja elő, ezt pedig a ˝tarthat igényt˝ szófordulat jelzi. Ezáltal a jogviszonyban a kötelezettnek habár keletkezik fizetési kötelezettsége (mint például a késedelmi kamatfizetési kötelezettség esetén) mégsem jelenti azt, hogy a jogosult köteles is egyben érvényesíteni ezt a jogát. Vagyis, a törvény nem írja elő a kötelező alkalmazást, hanem egyszerűen tiltja annak az alkalmazhatóságának a kizárását.

A Hivatal ezen túlmenően megállapította, hogy a TIGÁZ-ra nem kizárólag a Ptk. és a Bektv. rendelkezései az irányadók, hanem 2008. évi XL. tv. a földgázellátásról szóló törvény (Get.), valamint annak a végrehajtási rendelete, a 19/2009 Kormányrendelet (Vhr.). A Get. 3. § 66. pontja és a 38. § (3) bekezdés meghatározza az üzletszabályzat fogalmát, mint a Hivatal által jóváhagyott szabályzat, amelynek kötelező tartalmaznia többek között a szerződésszegés eseteit és jogkövetkezményeit. A Vhr. pedig részletesebben előírja az üzletszabályzat feltételeit azzal, hogy tartalmaznia kell például a szerződő felek jogait és kötelezettségeit; az azonnali felmondást nem eredményező szerződésszegés jogkövetkezményeit; valamint az irányadó jogszabályok megjelölését. A Hivatal jóváhagyta a TIGÁZ üzletszabályzatát 2015. október 19. napján, azonban e jóváhagyott üzletszabályzat nem tartalmazta a behajtási költségátalányt, és ezért a Get. alapján nem állt fenn olyan kötelezettség a felhasználó oldalán, mely alapján vele szemben az azonnali felmondást nem eredményező szerződés jogkövetkezményeként alkalmazható lehetett volna a behajtási költségátalány. A TIGÁZ nem élt az éves felülvizsgálaton túli üzletszabálymódosítás (illetve annak jóváhagyásának) lehetőségével pedig korábban volt erre példa.

A Hivatal a TIGÁZ második állítását – vagyis, hogy a korábban idézett üzletszabályi rendelkezés elegendő a behajtási költségátalány alkalmazására – megalapozatlannak tartja. Ezzel kapcsolatban a Hivatalnak az érvelése kétoldalú. Egyrészt, a Hivatal álláspontja szerint, az üzletszabályzatnak a jogszabályokra általánosságban való hivatkozása nem tölti be a Get. -nek az üzletszabályzatnak szánt szerepét, vagyis, hogy kellően tájékoztassa a felhasználókat az említett jogszabályokban foglalt tartalmi elemek ismertetésével. Másrészt, a hivatkozott rendelkezés nem tartalmazza a Bektv.-re való hivatkozást, márpedig a TIGÁZ a Hivatalnak címzett védekezésében a Bektv.-re is támaszkodik a jogosultság igazolására.

A Hivatal – az ismertetett álláspontjára hivatkozva – elutasította a TIGÁZ állításait és a kötelezte egyrészt a behajtási költségátalány jogcímén beszedett 1.2 milliárd forint visszatérítésére, valamint a még nem teljesített követelések törlésére. Másrészt, hogy a TIGÁZ tájékoztassa a felhasználóit a követelésének jogosulatlanságáról és a követelések visszafizetéséről, eltörléséről. Harmadrészt, pedig a Hivatal a TIGÁZ-t egy 100 millió forintos bírsággal szankcionálta felhívva a figyelmet az ügy súlyára és az üzletszabályzat fontos szerepére.

A TIGÁZ tévesen értelmezte a Bektv. -t amikor úgy látta, hogy a behajtási költségátalány kógens jellegű szabály és annak megfizetési kötelezettsége attól függetlenül fennáll, hogy azt ő követelte volna a jogviszony létesítésekor. Azonban ha kizárólag ez számítana és a jogvesztő határidőn belül cselekedett volna, akkor nem lenne lényeges ez a dogmatikai félreértelmezés. Viszont azzal, hogy a TIGÁZ a Get. és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási rendelet hatálya alá tartozik, az azokban foglalt többletszabályokat is alkalmazni köteles, mely ez esetben nem történt meg. Tanulópénznek nevezhetjük a TIGÁZ-nak a kellő gondosság elmulasztásával kirótt büntetést, hiszen innentől kezdve nagyobb figyelmet fog fordítani az üzletszabályzatok megfelelő aktualizálására. De a felhasználók, illetve kedves olvasónk is tanulhat ebből az incidensből, mégpedig azt, hogy néha megéri jogban járatos emberhez fordulni segítségért, hisz ahogy itt is láthattuk, nem mindig a nagynak van igaza. 

Kérdés esetén keresse munkatársunkat:
Dr. Magyari Bence
Pártay Róbert

További publikációk