Ahogyan azt a globális minimumadóval kapcsolatos kutatások során megismerhettük, és megismertethettük a cikkeink olvasóival, a globális minimumadót magában foglaló OECD BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) második pillérének a 2021. december 20. napján kiadványozott modellszabályai tartalmaztak metodikát az ún. „Subject-To-Tax-Rule” („STTR”)-ra vonatkozólag is. Az OECD és G20 tagországok közül a kezdeményezéssel egyetértő országok egy ún. „Inclusive Framework” („IF”) közösséget alkottak, amelyek vállalták a jövőben a kétpilléres javaslatnak az implementálását, beleértve a STTR szabályt is. 2023. július 6. napán az IF elfogadta, majd az OECD közzétette a második pillér véglegesített modellszabályait.
A STTR szabály bevezetése azt az esetet hivatott megakadályozni, hogy adótervezés útján a határokon átnyúló struktúrák egyes kifizetéseket mesterségesen átmozgassanak illetőség szerint országokba és ezúton megnyirbálják a forrásországokat megillető adókat. Tekintettel arra, hogy a forrásországok tipikusan fejlődő országok, az ekképpen megnyirbált adóbevételek különösen hátrányos hatással bírnak ezen országok működésére. Az IF az STTR bevezetésével a szabályozás tárgyát képező kifizetéseknek az illetőség országba történő átmozgatásával úgy kívánja megoldani, hogy a forrásadót alkalmazó ország számára többlet adóztatási jogot biztosít abban az esetben, ha az illetőség szerinti országban ezen jövedelemre alkalmazandó társasági adómérték nem éri el a 9% nominális értékhatárt, vagyis egy kiegészítő adót („back-tax”) biztosít a forrásországnak a felszámolt adó és a 9% értékhatár közötti részre.
A szabályozás nem terjed ki valamennyi kifizetésre, hanem korlátozódik egyes nevesített típusokra, különösképpen a kamat, jogdíj, a licenszjog, illetőleg valamennyi csoporton-belüli szolgáltatásnyútás ellenértékére. Az STTR metodikájának lényege, hogy a kifizető szerinti ország jogot szerez többlet adó beszedésére, amennyiben a kifizetés utáni bevétel adóztatás nem éri el a 9% adómértéket beleszámolva a forrásországban megfizetett adót és az illetőség szerinti országban megfizetett adót (ha van ilyen), tehát a már megfizetett adóra és a 9% közötti százalékos mértékre válik jogosulttá a forrásország egy kiegészítő adó megállapítására. Ebből kifolyólag, a kiegészítő adó megállapítására irányuló jog abban az esetben nem illeti meg a forrásországot, ha a kifizetésre alkalmazandó adómérték eléri vagy meghaladja a 9%-os értékhatárt.
Fontos megjegyezni, hogy az STTR hatálya kizárólag csoporton belüli ügyletekre terjed ki, azaz ahol az ügylet kapcsolt felek között valósul meg kivéve, ha a szabályozás eltérően rendelkezik, ahogyan azt például teszi azzal, hogy expressis verbis kiveszi a személyi hatálya alól a természetesen személyt, a non-profit cégeket, illetve az államokat. További fontos eleme az STTR-nak, hogy kizárólag abban az esetben alkalmazandó, ha a szabályozott kifizetések aggregált értéke egy adott adóéven belül meghaladja az 1 millió euró összeget, illetve a 250.000 ezer euró összeget, ha a forrásország egy évre jutó GDP-e nem éri el a 40 milliárd eurót.
Példának okán, amennyiben „A” országban illetőséggel bíró társaság fizet „B” országban illetőséggel bíró kapcsolt vállalkozásnak jogdíjat az utóbbitól kapott licenszjogokért cserében azzal, hogy „A” ország 2% forrásadót állapít meg a kifizetésre és „B” országban a nominál adómérték a jogdíjon realizált jövedelmen 3%, úgy „A” ország jogosulttá válik 4% kiegészítő adó megállapítására.
Szemben a globális minimumadó szabályaival, amelynek alkalmazásához szükséges, hogy az adott ország jogalkotója átvegye és beépítse a belső jogrendbe (az EU esetében ez egy irányelv formáját ölti, amelyet a tagállamok kötelesek megfelelően átvenni), az STTR-re az OECD egy MLI-t, azaz „multilateral instrument”-et alakított ki, amellyel a csatlakozó államok az egymással megkötött két-, vagy többoldalú szerződéseiket kiegészíthetik. Amennyiben a szerződéses felek úgy döntenek, hogy az MLI-t alkalmazni szeretnék és az ehhez szükséges lépéseket megteszik az eszköz implementálásához, úgy a globális minimumadóval kapcsolatos kötelezettségeket megelőzően kerül alkalmazásra a STTR mechanizmus.
Jelen pillanatban Magyarország nem döntött az MLI bevezetéséről, azonban mivel Románia és Szingapúr – mint két olyan állam, amellyel Magyarország rendelkezik hatályos kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménnyel – már döntött az STTR alkalmazása mellett, így döntéskényszerben van Magyarország kormánya atekintetben, hogy tárgyalásokba bocsátkozik-e az említett államok képviselőivel a szerződés megfelelő módosításainak tárgyában.
