Az áfa levonási jog alapvető jelentőségű a gazdasági társaságok életében, azonban mégis egy olyan terület, amely sokak számára megválaszolatlan kérdéseket rejt. E kérdések közül igyekszünk néhányat tisztázni jelen írásunkban, különös tekintettel az adólevonási jog keletkezésének és fennállásának időbeli terjedelmére, valamint az előkészületi- és befejező tevékenységek, illetve a meghiúsult tevekénységek megítélésére.
Mi az adólevonás lényege?
Az általános forgalmi adó fogalmához tartozó egyik legfontosabb ismérv, hogy az értékesítési láncban lévő valamennyi szereplő kizárólag az általa hozzáadott értéket után fizet adót, azaz valamennyi szereplő a kapott ellenértékre vonatkozólag fizeti meg az áfát, de ezzel egyidejűleg levonhatja az előző értékesítési fázisban felszámolt és a beszerzése során rá áthárított áfát. Ezzel a technikával minden fázisban nem kerül ténylegesen újra megfizetésre az egyszer már megfizetett áfa, hanem csupán az értéknövekedést követi, amely a legvégén a végfogyasztónál csapódik le. Tehát a végfogyasztó lesz az áfa teherviselője. Ez a folyamat azzal realizálható, hogy a láncolatban szereplő személyek – az adóalanyiságukból eredően – mind levonhatták a rájuk áthárított adót, kivéve a végfogyasztó. Az általános forgalmi adót ezen tulajdonsága miatt hozzáadottértékű típusú adónak szokták nevezni.
Ki jogosult, és mikor jogosult adólevonásra?
A mechanizmust ismerve két kérdésre kell választ találni, mégpedig arra, hogy ki jogosult adólevonásra; és hogy milyen esetekben tudja a feljogosított személy az adólevonási jogát gyakorolni.
A kérdés első felére az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXXVII. tv. („Áfatv.”) 5. § (1) bekezdése ad választ, ugyanis eszerint adóalany „az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára, eredményére.” Az adóalanyiság három feltételt követel: egyrészt, hogy a személy rendelkezzen jogképességgel; másrészt, hogy gazdasági tevékenységet folytasson; harmadrészt, hogy a gazdasági tevékenységet saját neve alatt végezze annak helyére, céljára, és eredményére tekintet nélkül.
Az adóalanyiság – a fogalmi rendszeréből levezetve – szorosan kapcsolódik a gazdasági tevékenység folytatásának feltételéhez. A gazdasági tevékenység fogalmának tisztázása ezért elengedhetetlen feltétele annak megállapítására, hogy kinek van adóalanyisága. Az Áfatv. 6. § (1) bekezdése szerint a gazdasági tevékenység „valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és végzése független formában történik.” A fogalom tehát további három feltételt követel meg az adóalanyisághoz, vagyis azt, hogy az eljáró személy a gazdasági tevékenység körében üzletszerűen, illetve tartósan vagy rendszeren (vagylagos viszony); ellenérték elérésére irányultan vagy azt eredményezve; valamint, független formában végezve történjen.
A kérdés második fele arra irányul, hogy a fentebb ismertetett személy milyen esetekben jogosult az őt – mint adóalanyt – megillető adólevonási jog gyakorlására. Az Áfatv. 120. §-a szerint az adóalany olyan esetben, illetve olyan mértékű adólevonásra jogosult „amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja”, ha az a)-e) pontban felsorolt valamelyik körülménynek megfelel.
Mikortól jogosult levonni áfát az adóalany?
Sem az Áfatv., sem pedig a kapcsolódó jogszabályok nem rendelkeznek explicit verbis a gazdasági tevékenység – így az adólevonás jogosultságának – kezdő és záró időpontjáról és ezért a jogszabályi rendelkezésekből kell azt levezetni. Erre a célra szolgál a „tekintet nélkül annak céljára vagy eredményére” szófordulat, amely kifejezésre juttatja azt az elvet, hogy az elvégzett tevékenység az adóalanyiság körében történik abban az esetben, ha az adóalany azt üzletszerűen, illetve tartósan vagy rendszeresen folytatja úgy, hogy ellenérték megszerzésére (bevételre) irányul, még akkor is, ha ez a feltétel végül nem realizálódik.
Ezt az elvet támasztja alá két fontos Európai Bírósági döntés: egyrészt, a C-110/94. sz. – gyakran csak INZO ügyként emlegetett – ítélet; másrészt pedig a C-268/83. sz. alatt ismert Rompelman ügy.
Az INZO ügyben a felperes gazdasági társaságot a magánszemély alapítója abból a célból alapította, hogy a tengervízben található só kivonását követően a megmaradt vizet ivóvízként értékesítse. Ennek érdekében, a tevékenység megkezdését megelőzően a felperes elrendelt egy erre irányuló tanulmány elkészítését; azonban miután a tanulmány elkészült, az alapító mégis úgy döntött, hogy felhagy a vállalkozói szándékával, így mellőzte a gazdasági tevékenység megkezdését ezzel pedig meghiúsította a tényleges bevételszerzést.
A Rompelman ügyben a felperes gazdasági társaság két ingatlannak (bemutatóteremnek) a tulajdonjogát megvásárolta annak érdekében, hogy a jövőben azokat üzletszerűen bérbeadja. Itt is – mint az INZO ügyben – még a tényleges bérbeadása előtt – azaz a gazdasági tevékenység tényleges megkezdése előtt – az ingatlanok megvásárlását követően már levonta a kapcsolódó beszerzései kapcsán rá áthárított áfát.
A bíróság mindkét esetben kimondta, hogy a gazdasági tevékenység részét képezi az annak érdekében történő előkészületi tevékenység (mint például a megrendelt tanulmány vagy a megvásárolt ingatlanok) mivel a gazdasági tevékenység több ügyletből álló láncolatot fed le és nem képez kivételt ez alól az előkészületi tevékenység sem. A bíróság azonban hangsúlyozta, hogy ez a megközelítés abban az esetben alkalmazható, ha objektív körülmények alátámasztják azt, hogy az említett tevékenységek valóban a jövőbeni gazdasági tevékenység folytatását alapozzák meg.
A fentebb megállapítottokhoz képest mit sem változtat az, ha a társaság a tevékenység megkezdését követően veszteségesen működik (ami nem meglepő hiszen a legtöbb cég esetében akár évek is eltelhetnek mire az társaság nyereségre tesz szert); illetve az sem, ha el sem kezdi ezt a tevékenységet (mint ahogyan azt az INZO ügyben is láthattuk) hiszen az adósemlegesség elvének megfelelően (értsd: az adóalanyokat azonnali és teljes összegű adólevonási jog illeti meg valamennyi adóköteles tevékenységükkel kapcsolatban) egyébként sértené az ezzel ellentétes kötelezettség.
Meddig jogosult levonni az áfát az adóalany?
Korábban említésre került az, hogy a gazdasági tevékenység tulajdonképpen egy több ügyletből álló láncolat, amelynek valamennyi mozzanata részét képezi a tevékenységnek. Az uniós esetjogból az is egyértelmű, hogy a bevételszerző tevékenység tényleges megkezdését megelőzően az adóalany már jogosulttá válik az azzal összefüggésben lévő beszerzései áthárított áfájának a levonására.
Nem meglepő tehát, hogy az adólevonási jog – követve az adósemlegesség elvét – nem vész el a bevételszerző tevékenységgel való felhagyás után sem, vagyis a gazdasági tevékenység előkészítő szakaszával azonos módon kell értékelni a gazdasági tevékenység befejező szakaszát is. Ez a szakasz elengedhetetlenül része a társaság működésének, azaz a társaság köteles mindazon cselekmények elvégzésére, amely a tevékenységének lezárásával és a jogszerű megszűnésével jár. E kötelezettségek teljesítése pedig bizonyos termékek beszerzését, szolgáltatások igénybevételét megköveteli (pl. végelszámoló díja), amelyre vonatkozóan a társaság ugyanazon elv alapján jogosult a ráhárított áfát levonni.
Mi van akkor, ha meghiúsul az a tevékenység, amelyre a nézve az adólevonás megtörtént?
A fentebb ismertetett szabályrendszer egy társaság szándékolt tevékenység megvalósítatlanságának keretében is szükséges értelmezni; vagyis olyan esetekben is levonható a beszerzett termékek, illetve igénybe vett szolgáltatások áfája, amikor az a tevékenység, amelyre nézve a termékbeszerzés vagy szolgáltatás igénybevétele megtörtént végül nem valósult meg.
Az EuB a Sonaecom SGPS S.A. v. Portugal között folytatott, a C-42/19 (CJEU 2020) ügyszámot viselő jogvitában kimondta, hogy a termékek beszerzésének vagy szolgáltatások igénybevételének tényleges megtörténte az előnyt élvez az eredeti céljuk megvalósulásával szemben. A döntés előzménye abban áll, hogy a felperes gazdasági társaság megbízást adott egy piackutatással foglalkozó cégnek azzal összefüggésben, hogy mérje fel a piaci viszonyokat és nyújtson tanácsot neki a Cabovisao nevű telekommunikációs cég részesedésének esetleges megvásárlására.
Ezen túlmenően a felperes az említett részvények megvásárlására kölcsönt vett fel, amelynek a kamatát a kölcsönt nyújtó banknak visszafizette. A két jogügylet teljesülését követően a felperes mégis úgy döntött, hogy a részvényszerzés szándékával felhagy, de a jogügyletek után felszámított áfát változatlanul levonta. Az EuB az ügyben hozott ítéletével két eltérő döntést hozott a két kérdéskörrel kapcsolatban.
A bíróság jogszerűnek találta a tanácsadási szolgáltatás után felszámolt áfa levonását tekintettel arra, hogy ez előkészületi tevékenységnek minősíthető az említett jogügylet lebonyolítására nézve. Továbbá kimondta, hogy miután megállapításra kerül egy személy adóalanyisága, és emiatt jogosulttá válik adólevonásra, ezen jogosultságot megtartja az a személy függetlenül attól, hogy a beszerzett terméket/igénybe vett szolgáltatást ténylegesen hasznosítja annak eredetileg szánt céljára. Egy leányvállalat irányításában részt vevő és ez alapján gazdasági tevékenységet végző társaság által viselt és a leányvállalatban részesedés-szerzéshez kötődő költségeket általános költségeknek kell tekinteni és ez alapján főszabály szerint teljes egészében levonhatók.
Az első döntésével ellentétben, a bíróság nem találta jogszerűnek a felvett kölcsön után kifizetett kamaton lévő áfának a levonását. A bíróság megállapította, hogy ellentétes lenne az áfa szabályrendszerével, ha a levonási jog pusztán az eredeti célokra támaszkodva kerülne megítélésre. Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyébként áfa alól mentesülő tevékenységekre (heámentes ügyletekre) nem alkalmazható a levonási jogosultság mivel jogtalan előnyhöz juttatná egyes gazdasági szereplőket.
Ahogyan az a cikkből is kiderült, nem a bevételszerzés határozza meg az adólevonási jogot. Még a tevékenység megkezdése előtt, illetve a tevékenység befejezése után is tart az az időszak, amikor levonhatja az adóalany az áfáját függetlenül attól, hogy a szóban forgó tevékenység kifejtésre került-e vagy sem. Fontos szem előtt tartani, hogy a legfontosabb körülmény maga az üzletszerű, illetve tartós vagy rendszeres ellenérték fejében történő tevékenységre irányuló szándék és annak objektív bizonyíthatósága.
Reményeink szerint jelen cikk eloszlatta a kedves Olvasónk áfa levonási joggal kapcsolatos kételyeit. Ha kérdése merült fel, forduljon munkatársainkhoz:
