ÁFA JOGSZABÁLYVÁLTOZÁS MÁSODIK RÉSZ: AZ IMPORT TÁVÉRTÉKESÍTÉS SZABÁLYAINAK VÁLTOZÁSA

Az Európai Uniós Tanácsa a december 5.-én hozott 2017/2455 Irányelve keretében módosította a konszolidált Héa-irányelvet a termékek távértékesítésére és termékimportra vonatkozóan. A 2021. július 1-én hatályba lépett változásokat jelen háromrészes cikksorozatunkban dolgozzuk fel.

A cikksorozat – jelen – második részében az importtermék távértékesítésben történt változásokat igyekszünk ismertetni a kedves Olvasóval. Ez tulajdonképpen két témakört foglal magában: egyrészt, a teljesítési hely szabályainak az újragondolása; másrészt, pedig az ehhez kapcsolódó adminisztratív akadályoknak – mint a kereskedelem velejárójának – a feloldása.

Hatályát vesztő teljesítési hely szabályok – 2021. július 1. előtti szabályozás

Az előző cikkhez hasonlóan, kezdjünk azzal, hogy vetünk egy pillantást arra a szabályozásra, amelyet a továbbiakban nem kell alkalmazni. Az Áfatv. 29. § (2) bekezdés rendezte azokat a jogügyleteket, amelyek egyszerre a távértékesítés feltételrendszere alá is estek, de mégis annyiban különböztek a távértékesítés „főszabályától”, hogy ezek a termékek harmadik országból érkeztek a Közösség valamely tagállamába, majd egy Közösségen belül mozgatással kerültek egy másik tagállamban lévő végfogyasztóhoz(mindamellet, hogy nem történt láncértékesítés).

Az ilyen jellegű termékimport és távértékesítés kombinált jogügyletben nehézkés megérteni és megállapítani a teljesítési hely hollétét. A hivatkozott rendelkezés értelmezésével arra jutunk, hogy a termékimport szabályai vizsgálatából kell kiindulni, ugyanis a jogügylet termékimport részének a relációjában a teljesítési hely az a hely lesz, ahol a terméket behozzák az unióba, vagy ahol szabadforgalomba bocsátják; erre utalva kijelenti a törvény, hogy a jogügyletnek a Közösségen belüli mozgatásának relációjában a küldemény megküldésének / fuvarozásának megkezdésének a helye lesz az a hely, amely teljesítési helyként megállapításra került a termékimport relációban, míg a teljesítési hely az importtávértékesítés relációjában az a hely, ahol a küldemény megérkezésekor lesz.

Ha hozzárendeljük az eddig kifejtett értelmezéshez a 30. §-ban foglalt kivételszabályt; azaz, hogy a távértékesítésre vonatkozó szabályrendszert kizárólag abban az esetben kellett alkalmazni, ha az adott adóalany által a Magyarországra ilyen módon teljesített értékesítek összértéke eléri a 35.000 eurót akkor ez esetben mégsem a távértékesítés szabályait kell alkalmazni, hanem az import rendelkezései az irányadók (egyébként az egyes országokban eltérőek az értékhatárok mértéke).

Technikailag tehát eltérő adójogi megítélés alá esett a jogügylet annak függvényében, hogy az adóalany megugrotta-e az említett értékhatárt. Ezt példával igyekszünk szemléltetni. Amennyiben egy magyar (szlovák, dán, holland. stb.) nem adóalany rendelt egy terméket Kínából ámde e terméknek a szabadforgalomba bocsátására a behozatali szerinti Németországban került sor, akkor a távértékesítési szabályokat kellett figyelembe venni (és ezzel lett egy termékimport majd egy Közösségen belüli mozgatás is). A Kínai terméket értékesítő ilyenkor feltétlenül a német áfa hatálya alá esett és ezért köteles volt bejelentkezni, bevallást készíteni, stb. Németországban. Amennyiben az általa Magyarországra (vagy Szlovákia, Hollandia, Dániába) teljesített ilyen jellegű termékértékesítések nem haladták meg a 35.000 eurós értékhatárt akkor nem kellett alkalmazni a távértékesítés szabályait, vagyis nem volt köteles Magyarország felé is teljesítenie az adójogi kötelezettségeket. Ezzel szemben, amennyiben a 35.000 eurós értékhatárt megugrotta, akkor a Németországban őt terhelő kötelezettségei mellett a magyar Áfatv.-nek is meg kellett felelnie, azaz köteles volt itt is teljesíteni az előírt adókötelezettségeket.

A végfogyasztó irányába a számlák eltérően kerültek kiállításra, attól függően, hogy az értékhatárt átlépte az eladó vagy sem; az előbbi esetben a magyar nem adóalany egy német áfával megterhelt számlát kap kézhez (19% áfával), míg az utóbbi esetben a magyar 27%-os áfával lett kiállítva a számla. Visszakanyarodva az eredeti gondolathoz, ez azért van, mert az előbbi esetben a teljesítési hely Németország, míg az utóbbi esetben Magyarország.

2021. július 1-étől hatályba lépő teljesítési hely szabályok

Elöljáróban kijelenthető, hogy az importált termékekre a távértékesítési szabályok egyrészt egyszerűsödtek, másrészt pedig megoldásra került egy potenciálisan a kereskedelmet akadályozó adminisztratív probléma.

Először is, emlékezzünk vissza, hogy a távértékesítés feltételei külön rendelkezésbe kerültek az Áfatv.-ben; ez a feltételrendszer a 12/B. §-ban lett rögzítve és ezen belül a harmadik államból importált termékekre a (2) bekezdés az irányadó.

Másodszor is, az előző alcím alatt tárgyalt importtávértékesítésre vonatkozó szabályozás egy jókora ráncfelvarráson esett át. Korábban az importált, de Közösségen belüli mozgatásban érintett jogügyletet két ügyletre kellett szétbontani. Ezt az implicit kettős jelleget tulajdonképpen a hatályba lépett törvény 29. § b) és c) pontja felismeri és kezeli azzal, hogy a teljesítési hely nem kétszer kerül beazonosításra (egyszer az import, egyszer a Közösségen belüli mozgatások esetében), hanem összesen egy alkalommal, mégpedig mindig ott,ahol a termék a megküldés / fuvarozás befejezésekor van mindamellett, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a terméknek az import minőségét hiszen ezzel különböztetjük meg a 29. § a) ponttól.

A 29. § c) pontban még egy lépéssel tovább is ment a jogalkotó és belefoglalta a távértékesítés szabályai körébe egy olyan szabályt, amely – amennyiben a 12/B §-ban foglalt távértékesítés szabályok fennállnak – konkrétan kiüti az import szabályoknak az alkalmazását akkor, ha az adóalany az ilyen jellegű kereskedelmi ügyleteinek az adókötelezettségeinek teljesítésére az Import One Stop Shop (IOSS) egyablakos rendszertválasztotta. Miközben tehát egy adóalany jogosult a 29. § b) pont keretében választani az IOSS rendszert az adókötelezettségeinek teljesítésére, akkor az import szerinti tagállamban lévő vevő nem adóalanynak teljesített értékesítésnek a teljesítési helyet minden esetben úgy kell megállapítani, hogy az ott legyen, ahol a megküldés / fuvarozás befejezésekor található a termék (ha ez a szabály nem lenne, akkor ketté lehetne bontani az ügyletet és termékimport + közösségen belüli termékértékesítésként minősíteni).

A cikksorozat első részében ismertetett értékhatár eltörlése az import távértékesítés körében is szerepet játszik, ugyanis értelemszerűen itt is elveszti a jelentőségét az a tény, hogy a terméket értékesítő a végfogyasztó tagállamában meghaladta-e az törvényben szabályozott ominózus értékhatárt. Ezzel pedig minden alkalommal ott lesz a teljesítési hely, ahova a termék véglegesen megérkezik.

Online piacterek kötelezettsége

Az Áfatv. a harmadik országból származó 150 eurót meg nem haladó termékek online piactereken (webshopokon) keresztül történő értékesítése esetén, az online piacterekre telepíti az importtávértékesítés adókötelezettségeinek a teljesítését. Ezt a következő rendelkezések útján teszi:

  • az Áfatv. 12/C. § kimondja, hogy elektronikus felületen történő 150 eurót meg nem haladó importtermék távértékesítése esetében az adóalanyt úgy kell tekinteni mint aki egyben a terméknek a beszerzője és értékesítője;
  • a 61/A. § megállapítja, hogy amennyiben a termék értékesítője egyben beszerző és értékesítő, akkor a teljesítés a fizetés elfogadásának időpontjára tehető, illetve ekkor kell az adót is megállapítani;
  • a 87/A. § pedig az ilyen esetekben – amikor megegyezik a termék értékesítő és beszerző személye – determinálja, hogy az online piactérnek történő import termékértékesítés adómentes.

Import-One-Stop-Shop

Anélkül, hogy megismételjük a cikksorozat első részében ismertetett OSS rendszert, felhívnánk a kedves Olvasó figyelmét arra, hogy a Közösségen belüli távértékesítésre használt OSS rendszer és annak követelményei lényegében megegyeznek a harmadik országból távértékesítést végző adóalanyok számára létrehozott rendszerrel („IOSS”) azzal, hogy az Áfatv. XIX/B – XIX/C. Fejezetekben rögzített, harmadik országbeli adóalanyok számára kidolgozott IOSS rendszer, csak a 150 eurót meg nem haladó értékűrendelések esetén alkalmazható, nagyobb értékű termékek esetén már nem, ilyenkor közvetlenül a célországban az adóhatóságánál kell bejelentkeznie az értékesítőnek. Fontos megjegyezni, hogy a 150 eurós értékhatár nem az egyes termék árára utal, hanem az egyazon rendelésben (küldeményben) található termékek összértékére függetlenül az abban található termékek mennyiségétől és egységárától.

A jelen cikkben megismerhette a kedves Olvasó a termékimport és a távértékesítés kombinált jogügyletében eszközölt változásokat. Összefoglalva, a jogalkotó egyrészt a teljesítési hely megállapításában bevezetett egy – érdemben újítást nem eredményező – érthetőbb formális módosítást; másrészt pedig az alsó értékhatárok eltörlésével az EU az adóztatást a fogyasztás szerinti tagállamba helyezte át. Az ezzel járó többlet adminisztratív többlet terhet pedig az IOSS egyablakos rendszer alkalmazhatósága veszi le az 150 euró alatti import küldeményt értékesítők válláról.

dr. Horváth Balázs
dr. Orbán Nikolett
dr. Pártay Róbert

További publikációk