Ugyan a bruttó hazai termék (GDP) becslések szerint 2024 évben ismét növekszik[1], a hazai gazdaság sajnálatos módon recesszióval zárta a 2023-as évet[2], a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalati szektor számára komoly fizetési problémákat okozott a koronavírus járvány, majd az azt követő háborús konfliktus okozta kínálati és keresleti sokk és a mindezekkel járó magas infláció. A fenti körülmények okán sajnálatos módon előfordulhatott, hogy egy társaság munkavállalói számára nem, vagy csak jelentős késedelemmel volt képes munkabért fizetni.
A szerződésben megállapított alapbér meg nem fizetése természetesen egy mindenféleképpen elkerülendő, a munkavállalókra nézve rendkívül hátrányos helyzetet eredményez, jelen írás ugyanakkor nem az ilyen esetben a munkavállalói oldalon felmerülő igényekről (késedelmi kamat) és azok érvényesítési módjáról (munkaügyi per) kíván szólni, hanem kifejezetten azt a kérdéskört járja körül, hogy a gazdaságilag szorult helyzetbe került társaság kötelezhető-e adó- és járulékfizetésre olyan munkabér kapcsán, amelynek megfizetésére nem is volt lehetősége – azaz képletesen feltehetjük a kérdést, hogy a szegény munkáltatót még az ág (NAV) is húzza-e?
A munkavállaló munkabérét a jelen cikk írásakor személyi jövedelemadó (szja, 15%) és társadalombiztosítási járulék (tbj, 18,5%) terheli, a foglalkoztató pedig szociális hozzájárulási adó (szocho, 13%) fizetésére kötelezett nem önálló tevékenységből származó jövedelem juttatása esetén. Az alábbiakban ezen három költségvetési fizetési kötelezettség fennállásának, vagy fenn nem állásának helyzetét vizsgáljuk meg a munkabér tényleges megfizetésének elmaradása esetén.
- Személyi jövedelemadó
A személyi jövedelemadó szóló 1995. évi CXVII. törvény („Szja tv.”) hatálya a magánszemélyre, annak jövedelmére és az e jövedelemmel összefüggő adókötelezettségekre terjed ki. A törvény ugyan meghatározott esetekben a magánszemély adókötelezettségeinek teljesítése kapcsán a kifizetőre is adókötelezettséget telepít (így a munkáltató adóelőleg fizetésére köteles), fontos azonban rögzíteni, hogy ezen kötelezettségek a munkáltató bevételszerző tevékenységéből fakadnak.
Az Szja tv. 9. § (2) bekezdése a bevétel megszerzésének időpontját az alábbiak szerint határozza meg: „pénz esetében az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette (átvette) vagy amelyen azt a magánszemély javára fizetési számlán jóváírták, ha azonban a kifizető a magánszemélyt megillető, az adóelőleggel csökkentett összeget átutalással vagy fizetési számláról történő készpénzkifizetés kézbesítése útján küldi el, a bevételt az átutalás, illetve a kifizetés napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély javára azt az adóbevallása benyújtásáig fizetési számlán jóváírták, illetve azt a magánszemély vagy javára más személy az említett időpontig birtokba vette (átvette).”
Tekintettel arra, hogy a munkabér kifizetésének elmaradása esetén a magánszemély nem veszi birtokba a pénzt és azt a fizetési számláján sem írják jóvá, így a ki nem fizetett munkabér esetében nem beszélhetünk bevételszerzési időpontról és így bevételszerzésről sem – egészen a fizetés későbbi (esetleges) megtörténtéig. Mindezek hiányában a munkáltató sem kötelezhető levonás (adóelőlegfizetés) teljesítésére olyan munkabér vonatkozásában, amelyet likviditási okokból a valóságban nem is juttathatott a munkavállalójának.
- Társadalombiztosítási járulék
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény („Tbj.”) 6. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a munkaviszonyban foglalkoztatott személy biztosítottnak minősül, tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes, vagy részmunkaidőben történik.
A Tbj. alkalmazandó főszabálya szerint [27. § (1) bek.] járulékalapot képez az Szja tv. szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a szakképzési munkaszerződés alapján ténylegesen kifizetett pénzbeli juttatás, a felszolgálási díj, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj. Alapesetben tehát munkabér jövedelem esetén a társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó alapja azonos.
Ugyanakkor, a Tbj. 27. § (2) bekezdése megállapít egy alsó járulékfizetési határt a munkaviszonyban foglalkoztatottak vonatkozásában, amely szerint a járulékalapnak legalább a minimálbér 30%-át el kell érnie. Amennyiben tehát a munkavállaló biztosítási jogviszonya a munkabér megfizetésének elmaradása esetén sem szűnik meg, úgy a bérfizetés teljesítését elmulasztó társaság a foglalkoztatott kapcsán legalább a minimálbér 30%-a, mint járulékalap vonatkozásában köteles társadalombiztosítási járulék megfizetésére.
- Szociális hozzájárulási adó
Végezetül, érdemes megvizsgálnunk a munkáltató költségeként megjelenő szocho helyzetét is a meg nem fizetett munkabér kapcsán. A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény („Szocho tv.”) szocho fizetési kötelezettséget ír elő az Szja tv. szerinti összevont adóalapba tartozó jövedelem után, a Szocho törvény 1. § (10) bekezdése szerint – Szja. tv. szerinti adóalap hiányában – a Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontja szerinti biztosítási jogviszony esetében (ti. munkaviszony) az adó alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával.
Figyelembe véve, hogy a 2. pontban megállapítottak szerint a meg nem fizetett munkabér esetében a társadalombiztosítási járulékfizetési alsó határára, azaz a minimálbér 30 %-ra kell járulékalapként tekintettel lennünk a tbj számításakor, megállapítható, hogy a szocho esetében is ugyanezen „minimum” adóalap után kell az adót kiszámítani.
A fentiektől eltérő helyzet állhat elő, amennyiben a munkavállaló biztosítási jogviszonya szünetel és a szünetelést a munkabérrel ellátatlan időszak vonatkozásában a foglalkoztató bejelentette – ilyen esetben ugyanis sem társadalombiztosítási járulékot, sem szociális hozzájárulási adót nem kell fizetni a munkavállaló után. A biztosítás szünetelésének esetköreit a Tbj. 16. §-a határozza meg, így szünetel a biztosítás a fizetés nélküli szabadság, az igazolatlan távollét és a munkavégzés alóli mentesítés ideje alatt – a szüneteltetés lehetősége, illetve annak megalapozottsága és módja azonban egy külön társadalombiztosítási kérdés, amelyet most külön nem tárgyalunk.
Összefoglalva megállapítható, hogy a likviditási nehézségekkel küszködő, a bérfizetés teljesítésére nem képes munkáltatónak a meg nem fizetett munkabér kapcsán
- személyi jövedelemadó előleget nem kell fizetnie,
- társadalombiztosítási járulékot és szociális hozzájárulási adót a minimálbér 30%-ig, mint járulékfizetési alsó határt, adóalapot figyelembe véve kell megállapítania és megfizetnie,
- a biztosítás esetleges szünetelése esetében pedig sem társadalombiztosítási járulék, sem szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség nem terheli.