Jelen háromrészes cikksorozat az október elején pandora-iratok elnevezés alatt nyilvánosságra hozott dokumentumhalmazra, illetve magára a jelenségre reflektál . Az Olvasó számára ismertetjük a kiszivárogtatott iratok tartalmát és jelentőségét; továbbá, törekszünk a téma kapcsán fontos fogalmakat, intézményeket közérthető módon tisztázni; valamint egyfajta tanulságot levonni a történtekből.

A cikksorozat első részében feltárjuk a pandora-iratok előzményeit, valamint ismertetjük a botrány kirobbantásban érintett szereplőket, körülményeket, tartalmakat és reakciókat. A jelen cikk során átadott információk vélhetően felkeltik Olvasónk érdeklődését a téma iránt  és vélemény formálásra készteti a történtekről, amely véleményt a következő két cikkünkben átadott többletinformációval inkább szakmai alapokra helyeződik a vélemény formálás.

Visszatekintés

Még mielőtt a pandora-iratok kiszivárogtatásával okozott offshore botránnyal foglalkoznánk érdemes visszatekinteni 2016 tavaszára amikor a panama-iratok névre hallgató szigorúan bizalmas dokumentumok nyilvánosságra hozatala kavart nagy port a nemzetközi sajtóban. A panama-iratok 11,5 millió dokumentumnak az ügyvédi titoktartás által szigorúan védett köréből a közszemlére jutását jelentette. A bizalmas iratok a Nemzetközi Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) munkatársainak a tényfeltáró munkája révén és a Süddeutsche Zeitung német napilap közreműködésével tudott ilyen volumenű érdeklődésre szert tenni. Utóbb kiderült, hogy a bizalmas iratok teljes mértékben a panamai székhelyű Mossack Fonseca ügyvédi irodájából származtak, mely iroda központi szerepet játszott az 1977-es alapítása óta az offshore cégek alapításában, működtetésében, valamint a kapcsolódó jogi és egyéb tanácsadásban.

A panama-iratok kiszivárogtatását követő évében, 2017-ben, ismét felröppent a hír, hogy – egy kibertámadás révén – a Süddeutsche Zeitung és rajtuk keresztül az ICIJ birtokába kerültek bizalmas információk több olyan cégről, amelynek offshore érintettsége van. A több adóparadicsom érintettsége miatt „paradicsom-iratok”-nak titulált 13,4 millió dokumentumot magában foglaló irathalmaz ismét a nagy nyilvánosság elé került és olyan nemzetközileg ismert cégeknek a belső pénzügyeit teregette ki mint az Apple, a Facebook, és a Nike; ez alkalommal már nem csak cégek, hanem azon túl néhány ismertebb személyiség is érintetté vált a botrányban, talán a legismertebb ezek közül maga a brit királyi család. Szemben a panamai-iratokkal, ahol az iratok egyetlen ügyvédi iroda adatbázisából kerültek ki és ahol kizárólag panamai érdekeltséggel rendelkező cégek voltak érintettek, ez esetben a lopott tartalom az Appleby nevű ügyvédi iroda, az Estera és az Asiaciti Trust vállalati szolgáltatások nyújtó cégek, illetve 19 adóparadicsom közhiteles nyilvántartásából származott.

Mindkét esetben több százezer vállalat iratai, valamint ezen vállalatok tulajdonosi szerkezetében található magánszemélyek adatai tette váltak nyilvánossá. Az iratok tartalmát képező tények sok esetben alapot adtak adóhatósági-, vagy bírósági eljárás foganatosítására, és ezúton – egyéb büntetéseken túlmenően – több milliárd dollár adóhiány és adóbírság beszedésére.

Pandora-iratok feltárásának körülményei, tartalma

Ahogyan az az első két botrány esetében is történt, ezúttal is az ICIJ munkája eredményeképpen derült fény olyan struktúrákra, amelyek illetőségükön keresztül szándékoztak mind adóban, mind pedig titoktartásban a nemzetközi szintéren felkínált lehetőségekkel élni.

A megszerzett és feltárt 11,9 millió dokumentum szemben a korábbi 1-2 forrástól most 14 különböző szolgáltatótól és 14 különböző államból származott, mint pl. a Seychelles szigetek, Panama, Hong Kong, Belize, Brit Virgin-szigetek, Ciprus, Vietnám, Szingapúr, Svájc, és az Egyesült Arab Emirátusok. A dokumentumokat az ICIJ a saját szerverén túl több sajtóorgánum is megjelenítette, így különösen a Guardian (angol), a BBC Panorama (angol), a Le Monde (francia), és a Washington Post (amerikai).

A dokumentumok nem korlátozódnak hivatalos iratokra, hanem a dokumentum típusok egész spektrumát lefedik: e-mailek, tanácsadó levelek, alapítási és egyéb cégiratok (pl. részvénykönyvek, tagjegyzékek, szervezeti ábrákat), bankszámlakivonatok, és személyes iratok is találhatók a több millió dokumentum között.

Pandora-iratok egyedisége

Jogosan merül fel a kérdés:  Vajon miért volt váltott ki talán még az előző két kiszivárogtatáshoz képest is nagyobb visszhangot a pandora-iratok?

A kérdést több oldalról történő megközelítésével lehet megválaszolni, hiszen az mind az iratok mennyiségből, a nemzetköziségéből, és még inkább az érintettek köréből következik.

Az irat szivárogtatás („data-leak”) volumene is meghaladta az előző kettőt, hiszen míg a panama-iratok esetében 2,6terabit, a paradicsom-iratok esetében 1,4terabit adat került nyilvánosságra, addig a pandora-iratok körébe tartozó dokumentumok mérete meghaladja a 2,94terabitet. Amennyiben ez a szám önmagában nem mondana sokat, perspektívába helyezve ezt az adatmennyiséget, a 2,94terabit elegendő lenne kb. 1 millió digitális kép; 600 ezer dal; vagy 1500 órányi film tárolására.

Önmagában a titkos anyagnak a volumene azonban még mindig nem lenne képes az ilyen – adószakmán kívül is feltűnően – jelentős figyelem felkeltésre. Továbbá, talán még a dokumentumok témaköre (azaz az esetleges adócsalásokra és egyéb pénzügyi titkok elrejtése) sem lenne képes a mai felgyorsult világban kizökkenteni a hétköznapi embereket a mindennapjaikból. A kulcs itt magában az érintettek körében rejlik, ugyanis amíg a panama-iratoknál többnyire a világ számára ismeretlen cégek kerültek a rivaldafénybe, addig a paradicsom-iratoknál körben már olyan cégek érintettségére derült fény és olyan cégek kerültek a botrány középpontjába, amelyek termékei ott lapulnak a zsebeinkbe. A mostani pandora botrány kirobbanásával pedig már konkrét neveket és arcokat is köthetnek az embereknek a botrányhoz.

Számos híres (vagy hírhedt) személyt állított rivaldafénybe a sajtó. Az érintett személyeket érdemes két csoportra osztani: vannak, akik a közéletben betöltött tisztségük miatt bírnak jelentőséggel, mások viszont a celebként nyert hírnév miatt keltették fel az érdeklődést.

A lentiekben röviden szemezgetünk az igen csak hosszúra nyúló listából:

• Abdullah, jordán király;
• Volodymyr Zelensky, akit 2019-ben az ukrán nép – a korrupció elleni elszántságán felbuzdulva – megválasztott elnöknek;
• Tony Blair, volt brit miniszterelnök;
• Andrej Babis, cseh miniszterelnök, akinek pártja a botrány kirobbanását követően egy hajszálhosszal maradt alul a cseh országgyűlési választásokon;
• Ringo Starr, a Beatles zenekar világhírű dobosa;
• Elton John énekes és férje David Furnish;
• Pep Guardiola, a Manchester City edzője és Angel di Maria, a Paris Saint Germain labdarugója.

A lista ennél természetesen jóval hosszabb és ahogy telik az idő szinte biztosan számítani lehet arra, hogy az érintett személyek és a felderített titkok száma nőni fog. Egyelőre magyar érdekeltség, habár van – Kertész Balázs, Jászai Gellért, Nyerges Zsolt, valamint Horváth László üzletemberek révén – a megnevezett magyarok sora egyelőre rövid.

Az, hogy ilyen – előre nem anticipált – hatást okozott a kiszivárogtatás vélhetően az érintettek személyéből levonható következtetésekből fakad. Az érintettek két csoportja más-más okból tudott így hatni a hétköznapi emberre. A közszereplők a beléjük– a korrupció és titkos üzletelés visszaszorítására – vetett bizalmat nemhogy kiváltani nem voltak képesek, hanem gyakran ő maguk éltek a kínált lehetőségekkel és ezúton gyarapították a személyes vagyonukat. Ezzel szemben a celebek habár nem hivatottak a korrupció ellen harcolni (hisz nem elvárható egy énekestől vagy egy labdarugótól, hogy vívja meg ezt a harcot) mégis tökéletesen be tudják tölteni azt a szerepet, hogy a botrányhoz – akaratlanul – az arcukat adják ezzel pedig napirenden tudják tartani a sajtóorgánumok a sztorit még akár az olyan olvasónál is, aki az információcsere, a vagyoneltitkolás és a nemzetközi adózás témák iránt egyébként nem különösebben érdeklődnek.

A cikksorozat első része azt a célt szolgálta, hogy a kedves Olvasó érdeklődését felkeltsük az offshore világgal kapcsolatosan, valamint a pandora-iratok botrányával kapcsolatos közbeszédet megragadva egy olyan beszélgetésbe elegyedünk a kedves Olvasóval, amelynek végén – reményeink szerint – megszerez egy új többlettudást e témában és egy objektívebb, szakmaibb megközelítésből tudja szemlélni a további eseményeket. Ezért bízunk benne, hogy velünk tart a cikksorozatunk folytatásában, amikor górcső alá vesszük, hogy mi az az offshore, milyen eszközökhöz nyúlnak a gazdagok az adóoptimalizálás és privát élet zavartalanságának biztosítása érdekében; valamint milyen nemzetközi törekvések indultak meg egy évtizeddel ezelőtt a panama-, paradicsom-, és pandora-iratok témájában növekvő botrányok visszaszorítására.

Dr. Békés Balázs
Dr. Orbán Nikolett
Dr. Pártay Róbert