A képzelt jövedelem adója – avagy megállapítható-e adókötelezettség a piramisjátékok károsultjainál a papíron kimutatott haszon kapcsán?

Az utóbbi évtizedekben sajnos rendre felbukkannak ügyfeleiknek mesés gazdagodást ígérő önjelölt pénzügyi zsenik, és bár a befektetési „ötlet” mindig újszerűen hangzik, a történet vége mindig ugyanaz: károsultak ezrei bukják el megtakarításukat, a „játszma” haszonhúzója pedig megpróbál meglépni az igazságszolgáltatás elől.

Adózási szempontból a fenti séma több buktatóval is járhat a résztvevők számára. A befektetést szervezők a piaci hozamok többszörösét kimutató számításokat küldenek a befektetőknek, akik a sikert látva felbuzdulnak és a pénzük további „forgatásáról” döntenek. Csakhogy, sajnos volt rá példa, hogy a NAV a befektető ilyen döntését is a „bevétel tárgyát képező vagyoni értékről” való rendelkezésnek minősítette, amelyhez adóztatáshoz kapcsolódik.

A Kedves Olvasó is bizonyára belátja, hogy mennyire méltánytalan helyzetet hozhat létre, ha a hatóságok egy piramisjátéknak áldozatul eső magánszemélyt a valóságban soha nem létezett jövedelme után kívánnak adóztatni. Az adójogszabályok természetesen ismernek különösen méltányolható körülményeket, a fenti eset azonban tisztán adószakmai szempontból is felvethet kérdéseket. A személyi jövedelemadó rendszerében nevesített adófizetést eredményező rendelkezési jog ugyanis bevételszerzéshez kell, hogy kapcsolódjon, az a tény azonban, hogy az ügyfelek elhitték az őket megkárosító befektető által teljesen irreálisan, amennyit „elbír a papír” alapon megadott bevételi számokat, nem jelentheti az adóköteles bevétel tényleges megszerzését.

A kérdéskör pontos adókezelésének megítélése céljából természetesen az adott egyedi befektetés körülményeitől kell kiindulnunk, azonban amennyiben a csalás gyanúja felmerülne, fontos, hogy az adóköteles bevétel tényleges létrejöttét is vizsgálat tárgyává tegyük.

További publikációk