A BEJEGYZÉS ELV ÉS A SZÉKHELY ELV RELEVANCIÁJA A NEMZETKÖZI ADÓJOGBAN

Mind a magyar, mind pedig a nemzetközi magánjog a természetes személyeken túl a jogi személyek vonatkozásában is alkalmazza a személyes jog fogalmát, melynek meghatározása kiemelkedő jelentőségű a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. Ez határozza meg a társaság megalapításhoz szükséges tőke nagyságát, alapításának szabályait, és minden más, a további működését befolyásoló szabályt is. Az egyes államok nemzetközi magánjogi rendszereiben fundamentális kérdés az, hogy mely jogi tények határozzák meg egy adott társaság személyes jogát, mivel a nemzetközi elemeket tartalmazó jogviszonyokban a társaság személyes joga lesz irányadó. A nemzetközi adójogban a személyes jog, és így az alkalmazandó jog meghatározása kiemelt jelentőséggel bír.

A jogi személyekre alkalmazandó jogot hagyományosan két kapcsolóelv segítségével határozzák meg; egyes államok a bejegyzés elvét alkalmazzák, míg mások a székhely elvét követik. A bejegyzés elve hagyományosan az angolszász jogrendszerekben került alkalmazásra (de egyes kontinentális európai országokban is), a székhely elve pedig a kontinentális jogrendszerekben, így Európa legtöbb országában.

A bejegyzés elve („incorporation principle”) alapján a jogi személyre annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették. Társaságok esetében ez a cégnyilvántartást jelenti.

A székhely elve („seat principle”) az alkalmazandó jog meghatározásánál abból indul ki, hogy hol van a jogi személy székhelye. A székhely elve a jogi személy bejegyzett székhelyét, az alapszabályban megjelölt székhelyét veszi alapul, ami gyakran a bejegyzés elvének kapcsolószabályával megegyezik. Ezért pontosabb tényleges székhely elvéről beszélni. Ez alapján a társaságok személyes jogát az határozza meg, hogy a tényleges székhelyük, azaz a tényleges döntéshozatali központjuk hol található. Ezen elv alapgondolata, hogy a társaságra azon állam joga vonatkozzon, amely állam területén a társaság tényleges tevékenységét kifejti.

Az egyes országok társasági adó törvényei jellemzően ezen elvek mentén határozzák meg a személyi hatályukat, vagyis, hogy kiket tekintenek belföldi illetőségűnek. Először tehát azt kell eldöntenünk egy jogi személy adóilletőségének megállapításakor, hogy az a szóban forgó országok belső jogszabályai alapján belföldi adóilletőségűnek minősül-e. Ha két ország belső joga alapján az adóilletőség tekintetében kollízió lép fel, az adott országok között megkötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt kell segítségül hívnunk.

Példának okáért vegyünk egy Magyarországon bejegyzett céget, amelyet egyik esetben svéd ügyvezetők révén Svédországból, másik esetben pedig német ügyvezetők révén Németországból irányítanak.

Mindenekelőtt megállapítandó, hogy a magyar Tao. tv a tényleges székhely elvét követi. A belföldi jogi személyek esetében a személy ott belföldi illetőségű, ahol belföldi személynek minősül (2. § (2): Belföldi illetőségű adózó a belföldi személyek közül a gazdasági társaság”), míg a külföldi jogi személyek esetében a tényleges üzletvezetés helye kerül előtérbe (2. § (3): „Belföldi illetőségű adózónak minősül a külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld.”).

Ezzel szemben a svéd jog a bejegyzés elvét követi, így a svéd társasági jog csak a Svédországban alapított társaságokra terjed ki, a Svédországból irányított külföldi cégekre nem. Mivel a svéd belső jog alapján Svédország – tekintve, hogy nem tartja svéd adóilletőségűnek – nem vindikál magának adóztatási jogot egy Magyarországon bejegyzett társaságra, nem lép fel kollízió, így esetünkben a svéd-magyar kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény sem alkalmazandó (ez alapján fordított esetben, egy svéd cég magyar ügyvezetése esetén lehetséges lenne).

A német jog azonban – a magyarhoz hasonlóan – a tényleges székhely elvét követi, így abban az esetben, ha a magyar cégünket Németországból irányítják, a tényleges üzletvezetés kintlévősége révén Németország német adóilletőségűnek tekintheti, így Magyarországgal egyetemben szintén jogot formálhat annak megadóztatására. A kettős adóztatási helyzet fennállása révén ilyenkor a magyar-német kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményhez kell nyúlnunk, melynek rendelkezései megmutatják nekünk, hogy ha egy jogi személy mind a két szerződő államban illetőséggel bírónak minősülne, mi dönti el, hogy hol lesz belföldi illetőségű. A legtöbb egyezmény szerint ez esetben abban az államban tekintendő illetőséggel bírónak a jogi személy, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van. Üzletvezetési hely több is lehet, de tényleges üzletvezetés helye csak egy. Ennek meghatározása azonban nem mindig könnyű feladat.

A tényleges üzletvezetés helyének („place of effective management and control”) két fontos fogalmi eleme a „management” és a „control”. A „place of managamenet” általában az a hely, ahol a legmagasabb beosztású személyek csoportja (például az igazgatóság) meghozza a vállalat tevékenységének lebonyolításához szükséges kulcsfontosságú vezetői, üzleti és kereskedelmi döntéseket. A „place of management and control” ezzel szemben már azt a helyet jelenti, ahol a jogi személy (illetve annak leányvállalatai) irányításával kapcsolatos operatív jellegű, napi szintű stratégiai, pénzügyi döntéseket is meghozzák.

Az OECD Modellegyezmény Kommentárja és Magyarországnak a Kommentárhoz fűzött fenntartása alapján úgy kell értelmezni, hogy a tényleges üzletvezetés helye az a hely, ahol az adóalany működése szempontjából meghatározó vezetői és üzleti döntéseket érdemben meghozzák, továbbá – a magyar kiegészítés szerint – az a hely, ahol a vezérigazgató és az ügyvezetés tagjai a napi szintű irányítási tevékenységüket (day-to-day management) elvégzik.

Az illetékes hatóságoknak a tényleges üzletvezetés helyének megállapításakor tehát különféle tényezőket kell figyelembe venniük; például azt, hogy az adott jogi személy igazgatótanácsának board-meetingjeit hol tartják, a vezérigazgató és más vezető tisztségviselők általában honnan látják el a tevékenységüket, a napi szintű vezetői döntések hol kerülnek meghozatalra, hol található a jogi személy székhelye, melyik ország jogszabályai szabályozzák a jogi személy általános működését, hol vezetik a számviteli nyilvántartásait, stb.

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban kérdése van, szakmai segítségre szorul, forduljon bizalommal Irodánk munkatársaihoz.

dr. Békés Balázs
dr. Várady Márk

A jelen bejegyzésben szereplő tartalom nem minősül jogi, illetve adótanácsadásnak és nem hoz létre megbízási szerződést. Minden esetben szükséges az adott ügy egyedi, részletes ismerete annak megítéléséhez és a személyre szabott megoldás megtalálásához. Kérdés esetén keressen minket bizalommal a http://www.bekespartners.com/ weboldalon található elérhetőségeken!

További publikációk